Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Benkóczy György: Ékes őstörténetünk
keresztény ellentéte, vallástalan. Azonban távolról sem ősi. Az 1130-1420 között adatolt szó a középkori egyházi vagy hazai latinban paganus. JELENTÉSE falusi. A szó mögött az rejlik, hogy az ősi valláshoz ragaszkodók falvakba húzódtak vissza. A XVII. században német nyelvészek kezdték emlegetni nyelvünk finnugor kapcsolatait. 1770-ben a magyarországi Sajnovics János Hell Miksával Koppenhágából csillagászati megfigyelésekre Észak-Európába, a lappok földjére utazott (és mellékesen tapasztalt nyelvi megfigyelései alapján megírta „Demonstratio idióma Hungarorum et Lapporum idem esse” c. könyvét. (Bizonyítása annak, hogy a magyarok és a lappok nyelve ugyanaz. (Koppenhága, 1770) A munka rendkívüli hatást váltott ki Németországban, Ausztriában és nálunk is a német nyelvű betelepítettek értelmisége között, míg a magyarság felháborodottan tiltakozott a „halzsíros rokonság” ellen. Évszázadokon át változatlanul élt bennünk a tudat, hogy keletről származunk, őseink onnan jöttek, és egész lényünk elüt a lappokétól. Elkezdődött a korabeli tudományos körök vitája. A magyar tudományos életben páratlan vita zajlott le a XIX. század hetvenesnyolcvanas éveiben. Témája a magyarok eredete, illetve a nyelv törökségi vagy finnugor rokonsága volt. Ezt a heves összetűzést méltán nevezték el ugor-török háborúnak. A közvélemény Vámbéry Ármin mellett, a török-magyar rokonság oldalán állt, a finnugor származással bizonygatott a Szepességből jött német eredetű Hunfalvi (Hunsdorfer) Pál és az Albrecht főherceg által Magyarországra hozott Budenz József, aki idejövet egy szót sem tudott magyarul. 1842-ben a zirci Reguly Antal osztrák támogatással jutott az Ob, Tobol és Irtisz folyók forrásvidékére, ahol rálelt a fázós és nyomorúságos vogul és osztják kisnépekre, és felfedezte közelebbi kapcsolataikat a magyar nyelvvel. Hazatérve 1858-ban hirtelen meghalt, s gyűjtésének mindmáig csak negyedrészét dolgozták fel, felőle izmosodott a finnugor álláspont mellettiek tábora, noha a vogul paleoszibériai nép, Szibéria kőkorszaki népeinek maradványa, s embertanilag közelebb áll hozzájuk, mint népünkhöz. Nyelve átvétel. 1877-ben Trefort Ágoston (neve szerint francia) kultuszminiszter értekezletet hívott össze, hogy tudományosan megállapítsák a magyar származási elméletet. Nyelvészeink nem tudtak megegyezni, ezért a miniszter a jegyzőkönyv szerint az alábbi nyilatkozattal zárta be az ülést: „ Tisztelem az urak álláspontját, én azonban mint miniszter az ország érdekét nézem, s ezért a külső tekintély szempontjából az előnyösebb finnugor származás princípiumát fogadom el. Mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finnugor eredet mellett törnek lándzsát. ” Ez a közlés véglegesítette az osztrák tudatformáló igyekezetei, hogy elfeledtesse népünk dicső múltját és őseit, és megfosszák ősi tudatától. Két végzetes következménye is lett. Hagyján, hogy az ősi származás oldalán állókat megfosztották minden állami támogatástól, a nyelvészetből történelmet alkottak. Töröknek vélt jövevényszavaink száma oly tekintélyes, hogy magyarázatlanul nem lehetett hagyni. Eredetükhöz ezt az értelmezést fűzték: a gyűjtögető vadász-halász ugoroktól elszakadva egy észak-ázsiai ős-török nép leigázott bennünket és magával sodort a Volga-mellékére, majd innen a Donhoz, ahol egy másik ős-török nép, a kazárok uralma alá kerültünk, majd egy harmadik török nép, a besenyők a Kárpátok mögé kergetett minket, és nyelvünk elemeit így szedegettük össze. Akadt néhány idegen történész (McCartney) és nyelvész (Lenormant), akik cáfolták a magyar szakembereket, de kevesen voltak. E tévhiteket tanították rólunk pl. az angol iskolákban. 52 XI. évfolyam 1. szám—2001. január
