Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: Erdély Sebestyén Mártája: Panek Kati
egy sor a borítón, pont Gázsa és az én nevemmel. Első kislemezem 1981-es megjelenésekor egy román énekesnő lemezével keverték össze az enyémet, sok példányt rossz tasakba tettek. Az 1982-es, a Venyige együttessel megosztott lemezünk esetében meg fordítva tették fel a címkét a két oldalra: a mienkére a Venyigéét, az övékére a mienket.- Van-e élő kapcsolata magyarországi táncházas körökkel?- Sok barátom van odaát a kezdetektől: Sebestyén Márti, Berecz Andris, Fábián Éva, Halmos Béla, a Muzsikás együttes tagjai és mások. De hivatalos munkakapcsolatom nincs, nem szerepelek odaát.- Kallós Zoltánnal ápolják továbbra is kapcsolataikat?- Tíz évig éltünk két szomszédos lakásban. S bár Zoli bácsi ma már nehezebben mozdul ki, akkor is vagy Válaszútra vagy Magyarországra megy, de telefonon gyakran felhívjuk egymást. Ennyi év után vele nem kell a nulláról indulni, változatlanul ragaszkodunk egymáshoz. Őt nagyon elfoglalják a válaszúti házában rendezett táncház táborok, melyeknek most már Zsuzsi lányom is látogatója. Nagyon szeretik egymást Zoli bácsival.- Egy levélben említette, hogy szeretne egyszer egy lemezt csinálni erdélyi román népzenével. Hogy áll ezzel?- Igen, régen van ilyen tervem. De először a magyart akartam elkészíteni, nem szerettem volna, ha bárki azt hiszi, hogy abból akarok előnyöket szerezni, hogy román lemezt csinálok. De ehhez ki kellene válogatni az anyagot, el kellene mélyedni benne. Gyönyörű szép az erdélyi román népzene.- Egyébként érdekelne, hogy a románok mennyire értékelik, hogy a magyarországi táncházi együttesek jelentős része játszik román népzenét. Legutóbb például az egri Országos Maratoni Folk Hétvége „prímáspárbaján” figyeltem meg, hogy több prímás is román anyagot választott, hogy virtuozitását minél jobban bemutathassa. Vajon azok a román körök, melyek túlzott érzékenységgel figyelnek minden (főleg politikai) magyarországi megnyilvánulást országukkal kapcsolatban, látják-e, hogy kultúrájukat hányán ápolják odaát?- Nem valószínű. Sőt a román rádióban, televízióban sem eredeti, autentikus román népzenét adnak, hanem valami népies műzenét. Sok városba telepített román nem is büszke falusi gyökereire, legszívesebben letagadná azt. Ezért aztán igényük sincs arra, hogy saját, hiteles népzenéjüket hallgassák. Az meg a többségüket nem érdekli, hogy a magyarországi zenekarok mit játszanak. A román népzenei anyagnak nekifogni óriási feladat, mert míg a magyar népzene sajátom, addig a román egy idegen nép idegen zenéje. Saját életemben tapasztaltam, hogy a más gyerekét felnevelni sokkal nagyobb felelősség, mint a sajátomat. Csak akkor jelentkeznék román népzenével, ha van időm elmélyülni benne. A színházi munkám, a kicsi lányom nevelése mellett rengeteg időt vesz igénybe a „kiegészítő jövedelmi forrásom”, ami abban nyilvánul meg, hogy 15 év alatt vettem 10 házat, amiből most is megvan 7. A legutóbbit Gyimesfelsőlokon vettük. Azért is ez a legkedvesebb (mint a kisebbik gyermek), mert szomszédaink hagyományaikat őrző, énekes-táncos házaspár. Nagy a kísértés, ha kiköltözünk családostól a nyáron, hogy elmerüljek a gyimesi népzenébe. Főleg akkor, ha Bokor Imre (a Barozda gyimesi születésű prímása) is hazajön édesanyjához. Gázsa is ott lesz velünk családostól. Zenészeimhez elválaszthatatlan barátság fűz, a sok együttes muzsikálás, az együtt megélt kemény, nehéz, és mégis szépséges, vidám évek. Erről - és kalandos, kemény-vidám életemről — írok egy könyvet. Erdélyiekről: elmentekről és itt maradottakról. Lehet, hogy ezen a nyáron csak a magunk örömére muzsikálunk együtt. S a gyimesi hegyek biztonságában talán lesz időm végre befejezni a könyvemet. 82 XI. évfolyam 6. szám — 2001. június
