Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Jámbor Ildikó: Azért bújtam el a színházba, hogy túl tudjam élni az Életet
jámbor Ildikó Qdoxárf étóftcvm e•/ a nofnAdsda, éioau tóé tudiam- ééno a& i éelef/ Bregyán Péter: Bánk bán és Mc Murphy Most negyedik évadát tölti az egri társulatnál, s igazán remek feladatokat kap. Eddig sem voltak beteljesületlen szerepálmai Bregyán Péternek, ahogy mondja, eljátszott mindent, amit csak színész kívánhat.- Voltam Peer Gynt, alakíthattam Ádámot, s a világirodalom klasszikusait. S ma már a rendezők megtisztelnek azzal, hogy megkérdezik, mire vágyom. Az elmúlt évadban Ibsen Vadkacsájának főszerepét bízták rám.- Most itt ez a Mc Murphy a Kakukkfészekben, amely Szegvári Menyhért rendezésében fergeteges siker Egerben. Két előadás között megkérdezhetem: Hogyan lehet egy nap két Kakukkfészekből „kijönni”?- Bemenni nehezebb. Amikor már „bent van” az ember, akkor sokkal egyszerűbb és könnyebb. Nem lehet spórolni az energiákkal. A néző, aki a színházba jön, megérdemli, hogy mindig ugyanazt kapja. A színésznek persze más, mert rettenetesen fárasztó fizikailag, lelkileg.- Azt hiszem, ez egy nagyon nehéz szerep...- Ám az egri közönség megérdemli. Ha szabad azt mondanom, az egri publikum az országban is az egyik leghálásabb, legszínházszeretőbb. A bemutató után megállítanak az utcán - ami nagyon jólesik. Volt egy kislány, aki megvárt egy előadás előtt, hogy beszéljen velem. Előző nap látta a darabot. Korán vesztette el az édesanyját, ötéves korában, és soha nem tudta felidézni az arcát. S azt mondta el nekem, hogy ez után az előadás után újra képes szembenézni a történtekkel, újra látja az édesanyja arcát. Úgy látszik, nemcsak a siker a mi jutalmunk, hanem tényleg gyógyító hatása is van.- A személyes életében vannak ilyen kakukkfészkek?- Ó! Csak ilyenek vannak! Valahogy világéletemben kilógtam a sorból. A magam útját jártam, ami nem föltétlenül illett bele ebbe a világba. Elég sokszor ütköztem én mindenfélével, de érdekes módon nem emberekkel, hanem magatartási formákkal, szituációkkal. S nem törvénnyel való ütközésről beszélek, hanem társadalmi gondokról, amelyektől mások is szenvednek, de nálam óhatatlan ütközésekhez vezettek.- S a privát életében is hasonló megoldásokhoz folyamodna? Azt szeretném tudni, mennyire azonos a szereppel?- Erre azt a választ tudom adni, amit Németországban egy váratlanul feltett kérdésre. A Goethe Intézettől kaptam egy ösztöndíjat, hogy a német tudásomat magasabb szintre emeljem, s ott a tanárnő megkérdezte tőlem, hogy miért is lettem színész. Ezt megkérdezték már mások is, de ott, valahogy abban az idegen közegben, onnan messziről, az ember egy kicsit rálátott a dolgokra, és akkor azt mondtam neki: Én azért bújtam el a színházba, hogy túl tudjam élni az életet. Mc Murphy is benne van mindenkiben, így a színészben is. Mi szerencsésebb emberek vagyunk, hogy ezt az átalakulást megtehetjük magunkban, s ezt eggyé tudjuk gyúrni a saját testünkkel. A színész élete azért gyönyörű, mert élhet más életet. Míg a valóságban szerepeket játszunk mindannyian. S úgy tűnik, eléggé szűk a szereposztás. Új Hevesi Napló 83
