Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - KÖZÉLET - M. Ngy István: A programvezérelt agy
Néhány hét múlva telefonon érdeklődött, a tájékoztatás megdöbbentette. Sövegjártó Zoltán főmérnök, azon a bizonyos napon az üzembe távozott irodájából. Minden vonatkozó vizsgálat bizonyította, hogy nem hagyhatta el a gyár területét. Az öntödébe még látták belépni. Azután már senki nem látta és a melegüzemben eltűnt. Egyes feltételezések szerint ez csak úgy történhetett, hogy az izzó vas üstjébe önszántából beleugrott. De ezt sem látta senki. Csak eltűnt. Nyomtalanul. A régi barát sápadtan kérdezte magától:- De hát miért? Mindig a sikerben lubickolt! Igazi sikerember volt... Ma már talán nem is létezik olyan elmaradott ember, aki a gyerekét ne biztatná a tanulásra. A ma emberének önálló gazdasági-társadalmi életének megkezdéséhez legalább 10-15 év tanulási időszak szükségeltetik. A szinten tartáshoz pedig állandó tanulási folyamatra van szükség egészen az alkotó munka végezetéig. A tanulás szükségességét a legtávolabbról sem akarom kétségbe vonni, de... Tudjuk azt, hogy a világ tele van a lét számára szükségtelen dolgokkal. Nemcsak anyagi, hanem szellemi síkon is. Szükségtelen dolgokat megtanulni nemcsak értelmetlen és célszerűtlen, hanem egyenesen bűn is, hiszen lefoglalja a memóriaterületeket a hasznos ismeretek elől. Beépül a szükséges ismeretek közé, hígítja azokat, zavart idéz elő a kapcsolódási pontokon. A munka nemes és dicséretes dolog. De ugyan milyen nemesség és dicséretesség állapítható meg akkor, ha az Andok-hegységet átszállítják Európába? Hatalmas munka értelem és haszon nélkül. A tanulási folyamattal is esetenként így vagyunk, kötelezően tanuljuk a sok feleslegeset. Ezt a tanulási folyamatot jobb a programozás szóval helyettesíteni. Bizony, programozzák az agyat! A tanulásban mindig jelen van az új ismeretek megszerzése mellett egyfajta kultusz átvétele, adaptációja, és stafétabot módján történő továbbvitele is. A tanulás mindig tartalmaz teremtést, kreativitást. Ha nem provokál kreativitást, akkor az nem tanulás, hanem agyprogramozás. Az agyprogramozás hasonló módon történik, mint a számítógépek programozása. Agymosással (formattálással) kezdődik. Először kiirtják az egyén ízlését, érzéseit, múltbéli élményeit, vallását, kultúráját, egyszóval a személyiségét. Példaképp tessék visszagondolni a szocializmus időszakára, ahol az egyetlen, azaz a programozott művészeti elv a szocialista realizmus volt. Minden mást keményen irtottak. Az egyetlen, azaz programozott világnézet, vagy ha úgy tetszik, vallás, a leninizmus volt. A népidea a szovjet-orosz volt, az összes többi a legyőzésre ítélt burzsoá népréteg. Egyetlen személyiség létezhetett, a szocialista embertípus, az összes többi a belső ellenség. Manapság az agyat arra programozzák, hogy az élet célja, bizonyos tárgyak és kapcsolataik - pénz, hatalom, siker, elismerés, jó hímév, élvezet - saját részre történő Új Hevesi Napló 69 M. Nagy István
