Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - KÖZÉLET - M. Ngy István: A programvezérelt agy
megszerzése. Minden legyen az enyém, mindent én birtokoljak! Ezért aztán a fában is azt szeretik az emberek, hogy árnyat és hűvöset BIZTOSÍT NEKEM, gyümölcsöt terem NEKEM, s a szarvasban is az a legszebb, hogy finom a húsa, a trófeája dísze AZ ÉN HÁZAMNAK. Ritka dolog, hogy valaki a fát önmagáért találja csodálatosnak, mint a világ egy pici részét. Aki tanul, az képes a világ dolgait felfedezni, képes látni és képes elhelyezni magát a látott dolgok között. A programozott agy szolgai módon csak a programozó szándékai szerint képes látni, mintegy csőben néz, és minden más mellett vak és süket módjára elrohan. Ki programozza az agyakat? Az a társadalom, az a kultúra, ahol az a bizonyos agy jelen van. Minden program a létrehozója akaratát tartalmazza. Esetünkben a társadalom vezető elitje áttételeken keresztül programozza a társadalmat alkotó agyakat. Persze, az érdekrendszerének megfelelően. Ugyan azt mondják, mi tanítunk. Más ki is taníthatna, mint akinek kezében van az oktatási rendszer és a média, valamint oszthatja a pénzeket. Kérdezhetnénk, hogy ha így van, akkor miért alszik az ellenzék? Nem alszik az, hanem szintén programoz, csak egy más érdekrendszemek megfelelően. Program program hátán. Ráadásul itt vannak a (szellemi) vírusok is, amelyeknek még érdekviszonyok sem kellenek, csak úgy balhéból injekciózzák az agyakba a méreganyagokat. A szerencsétlen agyak pedig abban a hiszemben vannak, hogy tanulnak. Minden számítógép rendelkezik saját operációs rendszerrel. Ha erre épülnek fel a programok, akkor a működés helyes. Ha a programok lebénítják a saját operációs rendszert, akkor a dolog kiszámíthatatlanná válik. Az agyak is rendelkeznek saját operációs rendszerrel, ennek a neve a látás. Az egyéni, egyszeri és megismételhetetlen belső lényeglátás. Ez képes kezelni a programokat, de ha a látás eltűnik (vagy ki sem alakul), akkor a dolog ez esetben is kiszámíthatatlanná válik. Akit programoznak, az sohasem lesz képes az igazságot kitalálni. Ugyanis az igazság az nem programozható, de még csak nem is tanítható, hanem meglátható vagy kitalálható! Tanulj, hogy láss, és láss, hogy tanulni tudj! Ha a látásod elhomályosul, a programok behálóznak és rabszolgává tesznek. Ugyan vér folyik benned, mégis robotember leszel. Mélyedj csak el egy kicsit az újságokba, és észre fogod venni: okosnak elismert politikusok, közéleti emberek igazában szófosó robotok. (Természetesen nagy tisztelet a kivételeknek!) Hirdetik az egyetlen igazságot, az egyetlen jót. Persze a sajátjukat. Kérdés lehet, hogy mi módon védekezzünk a programok ellen. Egyetlen mód mutatkozik, nevezetesen az, hogy a saját operációs rendszerünkre különös gonddal vigyázzunk. Az nem baj, hogyha az egyes programokat bekopizzák az agyunkba, a megismerés ugyanis kötelező. A befogadás és elfogadás azonban már a szabadon választott kategóriába esik. Az átmásolt program semmilyen körülmények között nem homályosíthatja el agyad szuverenitáson és szabadságon alapuló látását, mert ha ez megtörténik, akkor egyike leszel a programvezéreit emberi agyak millióinak. Ne tanulj, de főleg ne tanits fölösleges és szükségtelen dolgokat! Óvakodj a szokások és a divathullámok béklyóitól! Megint visszatérek a hatvanas évek Magyarországára. Bőrgyógyász szakorvos is csak az lehetett, aki államvizsgát tett a dialektikus materializmusból, a munkásmozgalom történetéből, a szocializmus politikai gazdaságtanából, melyről, mint kiderült, nem is létezett. A mai negyven-hetvenéves generációnak 8 évig volt kötelező az orosz nyelv tanulása. Mennyi elfecsérelt energia a tanuló és tanító részéről egyaránt! Mert ma ugyanezen emberek közül hányán ismerik az orosz nyelvet, és az azt fenntartó orosz kultúrát? Ugyan ki tudná felmérni, hogy a példaként felhozott 1-2 eset, és a fel nem hozott sok ezer eset mennyi ténylegesen hasznos dolgot szorított ki az életből? 70 XI. évfolyam 6. szám — 2001. június
