Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Hirtelen, nyomtalanul
A három barát jól bevacsorázva, a második üveg bort is benyakalva jelentkezett a bárban a fenntartott asztalnál. A festő az erős bor némi túlfogyasztásától már lassabban mozgott, de szellemessége, humora még inkább vibrált, mint eddig. Igen jó kedvre kerekedett, és valós vagy költött, humoros asszony-történeteit sziporkázva adta elő. A bárasztalnál bemutatkozott a bejelentett mixernő is. Kifogástalan eleganciájú, lebarnult arcú, tökéletes alakú nyúlánk szépség, diszkrét mosollyal nyújtotta kezét:- Adrien vagyok, és nagyon örülök. Most mennem kell a pulthoz, de zárás után majd találkozunk - és tekintete máris a szobrász szemébe villant. Jozsó ezt a lányt is jól ismerte. Lehet, hogy ebbe is szerelmes volt néhány napig. A zongorista egy dobos közreműködésével kezdte játszani a divatos melódiákat, és a bár lassan megtelt. A közben munkaruhájától szabadult, „feldobott” Jana vitte táncolni a férfiakat. A festővel, a „legszorosabb” tánccal kezdte, de a másik kettőnek is éreztette forró testét, játszva vágygerjesztő képességével, talán önmagát ezzel is szórakoztatva. A bárhangulat a cigarettafüstös félhomályban gyorsan emelkedett, a társaságok zeneszámokat rendeltek a duónál, amely jó koronákért mindent játszott, a vendégek pedig táncoltak, énekeltek és itták a fehéret, a vöröset, a rövideket. A Janával bővített hármas nem várta meg a zárórát, felmentek a lány szobájába. A festő zakójának két zsebében vörösboros palack volt a nehezék, a szőke szépség szerzett valahonnan sós süteményt és sült burgonyát. Adrien intett nekik, hogy hamarosan ő is jön utánuk. A szobában a férfiak ingre vetkőztek. Jozsóról is lekerült a zakó és az elmaradhatatlan művészsál. Rengeteget ivott már, de azért meglepően jól állta a sarat, pedig a bő zakó nélkül látható volt vézna teste. Ledobta magát az egyik fotelbe:- Na, most már palackbontás! Hozzátok a poharakat! - Már kezdte is a dugóhúzási műveleteket... Jana közben a fürdőszobában már átöltözött. Pongyolában jelent meg, és észrevehetően a pongyola alatt meztelen volt. Letette a poharakat, egyet a kezében hagyva azonnal Jozsó ölébe ült, és annak nyakát átölelve szólt az üveget szorongató festőhöz:- Művészem! Most már nekem is tölts! Már ihatok! Jól jön egy kis mámor. Jozsó töltött neki. A teli poharat magasba emelte a lány:- Egészségetekre! Most már mindenki tegezhet! - és kiitta fenékig. Már melegítőben érkezett meg a mosolygós Adrien, egy Becherovkával és poharával a kezében. Töltött is rögtön magának, mint aki le van maradva, és felhajtotta az erős párlatot. Úgy látszott, hogy a szép szőke inkább rövidital-párti, és kertelés nélkül ült a szobrász térdére, jelezve azt is, hogy szobatársa hamarosan hoz fogpiszkálóra szurkált finom-fal atkákat. A két nő elkezdett mesélni egy, a napokban megtörtént balesetet, vagy inkább öngyilkosságot. Egy férfi az egyik mély szakadékba zuhant és szörnyethalt. Egy távoli, látcsöves szemtanú álltása szerint nem véletlen baleset történt, hanem szándékosan végrehajtott halálugrás volt az eset. Napok múltán tudták a fiatalember összezúzódott holttestét kiemelni a hegyimentők. Mint utóbb kiderült, egy prágai csellóművész volt az áldozat.- Megjelent a képe az újságban. Nagyon jóképű fiú volt, kár érte - mondta Adrien elgondolkozva. A megmerevedett csendet a festő hangja törte meg, aki mintha magának beszélne, tőle szokatlan komolysággal elmélkedett:- Talán meg akarta tudni, hogy milyen az a másik élet... Élet az időnkön túl... Mi csak földi, emberi, eddig észlelt formában, alakzatokban, rendszerben tudunk életet 66 XI. évfolyam 6. szám — 2001. június
