Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Szenilis forradalom
fejezte be gondolatait Hegedűs Lóránt püspök úr. Majd megköszönte dr. Kádár Zsolt lelkész úr meghívását, s megígérte, hogy ha lehetősége lesz rá, a jövőben is szívesen ellátogat közénk. Zajos időket élünk. Egyre több zaj az utcán, egyre több demagóg jelszó és értelmetlenül ismételgetett szlogen. Eredeti funkciójától megfosztva, öncélúan kiragadva az eredeti szövegkörnyezetből és saját célokra felhasználva, mintha a néző, a hallgató nem rendelkezve a megértéshez szükséges intellektussal, valamint kellő emlékezőtehetséggel. Ez a hajdani „forradalmi iíjúság”, mely mára elérte azt, hogy legfőképpen a saját szenilitása ellen kénytelen küzdeni. Igaz, ezt is a színfalak mögött, nagy titokban teszi, de hát a vájtfülű közönségnek elég egy pillantás és máris mindent ért. A tünetek letagadhatatlanok. Olyan, mintha ma is Vologya irányítana a háttérből, a színszimbolika ma is a régi, igaz, némi kiegészítő színegyveleggel. A vörös zászlók ma is lengenek, igaz, a forradalmi hév helyett egyre dühösebben és agresszívebben rázzák, lobogtatják, és a tömegbázis is egyre fogy. Nincs az a magyar honpolgár, aki ma önként, jószántából bedőlne az álszent képpel a múltból előcitált mozgalmi jelszavaknak. Minél több az eredmény, annál dühösebbek a hajdani mozgalmárok. Minél hangosabban és dühösebben fújják, az emberek annál inkább viszolyognak ettől a holtából feltámasztott forradalmi nosztalgiától. Mindenki tudja, hogy ezek a barázdált arcú, táskás szemű, nyikorgó bokájú haragosok még soha életükben nem csináltak forradalmat. Tehát most se fognak. A nép, az istenadta valahogy nem akar velük lázongani. Igaz, lépegető exkavátort se akar venni, mint ahogy azt egy szellemeskedő mozgalmi asszony mondotta volt, de azzal is tisztában van, hogy 1848 óta most van először olyan kormánya, mely az ő érdekeit képviseli. Hiába a zászlólengetés, a lufieregetés, a Bokros-csomag átkát és a Németh- kormány családellenes intézkedéseit senki nem tudta elfeledni. Mint ahogy azt sem, hogy a nyugdíjak épp az inflációrekorder Horn-kormány idején vesztették el reálértékük legjavát. Lehet akármekkora a hangzavar az utcán, mégsem fogja elnyomni azt az erősödő érzést, melyet a fél évszázadon át megtiltott hazaszeretet és nemzeti méltóság újraélése jelent. Mondhatnak bármit azok, akiknek fél évszázad nem volt elegendő ahhoz, hogy bebizonyítsák, mennyire szeretik a népet. Márpedig ha ennyi idő nem elég egy jó program kifejtéséhez, akkor kétannyi se lesz elég rá. A demagóg jelszavak skandálása pedig nem fogja elérni azt, hogy bárki is egyenlőségjelet tegyen a Széchenyi-terv és a Bokros-csomag közé. S nemcsak azért, mert a két név egymás mellé állítása már eleve vulgáris, hanem mert a koncepciójában népellenes „szütyő” nem lehet azonos értékű a méreteiben grandiózusnak mondható és népbarát tervvel. Ennek oka pedig az, hogy míg az egyik népben és nemzetben gondolkodik, családbarát nézetekkel közelíti meg a témát, addig a hajdani csupán a saját érdekeit mérlegelte igazán, mikor megtette azt, amit megtett (ellenünk). vagy mi... 62 XI. évfolyam 6. szám — 2001. június
