Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - KÖZÉLET - Abkarovits Endréné: Hegedűs Loránt előadása Németh Lászlóról
hogy lehet mindig új hálókat és tökéletes alakzatokat szőni életünk elrontott formáiból. Égető Eszter a pozitív lelkiség győzedelmének a megtestesítője. A Gyászban a kislánya elvesztése miatti kimondhatatlan fájdalmat írta ki magából. Regénye a maga nemében lírai, imádságosan zengő személyes vallomás. Tudjuk, hogy minden nagy művészet szenvedésből születik. Érjük tetten, lássuk meg mindezt, s helyezzük az ő egyes müveit a szellem napfényvilágosságába! Történeti drámáiban a VII. Gergelytől a Széchenyin át önmagáról vall. Művei azt példázzák, hogy az általunk képviselt szellemi életigazságokat, amelyeket kimondunk, párhuzamosan az életünkben is meg kell valósítanunk. Akkor ki tudta őket mondani, mert zokogott a lelke, egyetemes, örökkévaló életigazságokért égett a szíve és a lángelméje, amely földről az egekbe csapó villámként Istent keresett és Istent talált. Megvallotta, elzokogta a csodás hittapasztalásokat a műveiben. Németh László az üdvösségügy lángelméje az egyetemesség és a személyesség területén. Az üdvösségügy személyes lényege és foglalata mindannak, amihez az ember sajátosan és feltétlenül viszonyul. Sajátosan úgy, hogy legszemélyesebben magáénak érez minden ügyet, feltétlenül pedig úgy, hogy életének döntő ívelését nem szakítja meg, hanem felviszi a diadalmas életzászlót arra a csúcsra, amely az ő számára eleve elrendeltetett. Az üdvösség szempontjából kétféle ember van, az egyiké a drámai élet, a másiké a legendás élet. A drámai élet azé, aki élete eleve elrendelt és tehetségben felnövő növényét ápolja, virágoztatja, gyümölcsözővé teszi, és az égi madarak fészket raknak annak ágain — mint Jézus mondja a mustármag példázatával. Németh László egyedülálló nagy kincsünk. Benne személyes igazságok találkoznak egyetemes életigazságokkal. Az író a természettudományok és szellemtudományok birtokában van úgy, hogy mindennel felelősen foglalkozik, mindenhez nagyszerűen ért, és ezt közvetíti is az emberek számára. Németh Lászlót egyetemes kitekintésben kell olvasni, csak így lehet őt megérteni, mert az ő lángolása csodálatos. Úgy fénylik, mint a gyémánt. Az Égető Eszterben mondja: „Isten gyémánt világot akar a szénvilág helyébe, s mi azért vagyunk az emberiség sok szenvedése közepette az Isten gyermekei, hogy a mi szénvilág életünkből gyémántvilág élet alakuljon.” Nagyon sok elméleti ismeretet közöl, de mindezt erkölcsi lelkiismeretté kristályosítja ki a szénvilágot gyémánt világgá alakítani akaró Istennek nevében. Németh László nemcsak egyetemes elméleti igazságok összképét adja, hanem személyes lírával hitelesített csodálatos életigazság - gyűjteményét is mindannak, amire az üdvösség ügyében nélkülözhetetlenül szükségünk van. Nála minden ismeret lelkiismeretet munkál. Ahány életigazság, annyi égből földre szállt üdvösség. Ahogy VII. Gergely mondja: „Az én olajom az egész kereszténység könnye, s tornyom minden imával teli magány.” Gondolataiból, igazságaiból egy életen át lehet meríteni. „Az Isten próbára teszi az embert, de nem csinál játékszert belőle”, vagyis minden csapás próbává válik azáltal, hogy kibírjuk, és minden próba csapássá súlyosodik akkor, ha vakmerő gyávaságból merjük nem kibírni. Milyen csodálatos gondolat ez is - aranyalma ezüsttányéron! Németh László egy életen át tartó kárhozat ügyből egy életen át tartó üdvösségügy gigantikus életművét alkotja meg. Kárhozat ügyet élt át egy életen át és üdvösség ügyet élt meg belőle. Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van - ez Németh László. „Aki angyali gondokra vállalkozik, váljék angyallá szívében is. Németh László nincs több, olvassuk, szeressük őt, mert aki így cselekszik, soha nem fog szellemi program nélkül élni, mert a Németh László-i lángelme gazdag örökség nekünk magyaroknak Új Hevesi Napló 61
