Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Rónay László: Katolikus kultúrszemlélet

Sík kultúra- és nemzetfelfogása is hatással volt arra a nemzedékre, amely a 30-as évek elején a Korunk Szava körül szerveződött, s amelynek tagjai egyre hangosabban bírálták az egyházi vezetést szociális érzéketlensége miatt. Az ő kultúrafelfogásuknak is alapeleme volt a nyitottság, az értékek iránt tanúsított fogékonyság. Természetesnek érezték, hogy a század magyar irodalmát elemezve Ady mellett már Kassákot is a maradandók közé sorolják. A téma, amely korábban az értékítélet meghatározója volt, az ő szemükben már nem döntő eleme a műalkotásnak, a katolicizmust életszemléletnek és nem fegyvernek tekintették, s még az is felvetődött egyik-másik írásukban, vajon „katolikus író” és a „katolikus irodalom” minősítő jelzője nem gettót jelképez-e. (Sik Sándor hasonló aggályait hangoztatta, mikor Harsányi Lajos és Mécs László egy katolikus írószövetség megalapításának szükségességét emlegették. Később az elgondolás békés borozgatásokká egyszerűsödött.)

A harmadik nemzedék végérvényesen szakított a - Thurzó Gábor kifejezésével - „sekrestye-irodalommal”. Angol, de főleg francia mintákat követve szembesültek az emberi lét teljességével, s bár a Vigilia körében működtek, mércéjüknek Babits Nyugatját tekintették, amely szintén a kiegyenlítődést szolgálta azzal is, hogy szerkesztője nemcsak a fiatalokat vonta a laphoz, de halála előtt Sík Sándorral is ez volt a terve.

Az az igazság, hogy aki író volt és katolikusnak vallotta magát, irodalmunk értékteremtői közé sorolható, míg a katolikus irodalom harcos képviselői a margóra szorultak. Ez egyben azt is sejteti, hogy a hitet nem célszerű aktuálpolitikai céloknak alárendelni.

56

XI. évfolyam 6. szám — 2001. június