Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Derűs percek III.
FOCToiotyr Cserniczky Dénes fiewceb III. Nagy, nagyon nagy esemény történt szerény életemben. Megjelent egy CD- lemezem MAGYAR AVE MARIA címmel (ez nem a reklám helye). Én vagyok a mü zeneszerzője, testvéröcsém a szövegíró (látom, ingatják a fejüket, pedig a legkomolyabban mondom, ennek semmi köze a reklámhoz). Egész más okból jutott eszembe az Ave Maria. Igen, ez egy magasztos, szép dolog. Ehhez nem fér semmi frivolitás, semmi olcsó humor. Szentségtörés lenne. Magát az Istenanyát is nem evilági, átszellemült égi mosollyal festik a festők, és ezzel a mosollyal jelent meg Szent Bernadettnek Lourdes-ban. De hát az élet, ez a bizonyos mindennapi élet, hát ez produkál sokszor nem mindennapi dolgokat. Mint például azt, hogy élt Mátészalkán egy ember, egy banktisztviselő még a két világháború közti időben. Ebben még nincs semmi rendkívüli. De abban már igen, hogy ezt az embert AVEMARIA RUDOLF-nak hívták. Én is úgy reagáltam erre, amikor meghallottam, mint most Önök:- Nem, ez lehetetlen. De bizony így volt. Tanúsíthatják ezt a még élő helybeliek, és azok a bankpapírok, amiket még ő írt alá. Élt, éldegélt Rudolf úr ezzel a névvel. Leveleket írt, de kapott is leveleket: AVEMARIA RUDOLF Úrnak MÁTÉSZALKA Egyszer azonban érkezett egy levél. A következő címzés volt rajta: AVE MARIA NAGYSÁGOS ASSZONYNAK MÁTÉSZALKA Komolyzene. Mitől komoly egy zene? Erről írtak már egy könyvtárra való tanulmányt. Most csak annyit, hogy sok összetevője van, de már egy klasszikus mű megszólalásakor a leglaikusabb laikus is hallja, hogy ez nem valami tingli-tangli. Itt komoly dologról van szó. Legtöbbször nem érti, nem is próbálja megérteni, mert túl „komoly” neki, így hát marad a könnyebben érthető és könnyebben fogyasztható zene mellett. A komolyzenének már a körítése is más. Komoly megjelenésű hölgyek és urak adják elő akár kis, akár nagyzenekarban. Akár szóló énekben, akár kórusban. Előadás közben nem vihognak, nem jópofáskodnak, komolyan veszik azt, amit csinálnak. Komolyan veszik a komoly zenét. Méltóságteljes hangulatban gyülekezik a közönség a hangversenyterem előcsarnokában, pontosan ugyanúgy, mint a mi egykori történetünk idején. Mert megtörtént esetet mesélek el. így mondta el nekem egy szem- és fültanú. A hangversenyterem legutolsó sorában két idős hölgy foglalt helyet. Elkezdődött a koncert. Az egyik idős hölgy a másik füléhez hajol és beszél és beszél. Valljuk meg, ez nem semmi. Hogy még ilyenkor is, feláldozva saját önfeledt zeneélvezetét, magyaráz barátnőjének, hogy az jobban el tudjon igazodni a komolyzene útvesztőjében. Nemes cselekedet. Emelkedik a zenekar hangereje, emelkedik a magyarázó hangereje is. Már mind Új Hevesi Napló 57
