Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Abonyi Mária: De vigyázták fehér angyalok, Pilóta barátom emlékére

A fiú állt, arccal a tengernek, megsebezte a sóvárgás fénycsipkéje.

Hajába fonta illatát a lány: tudta, sasok jönnek vérengzőn, csillagrög-szemeik űzték csendben egymást, de vigyázták fehér angyalok.

Egymással szemközt, szájuk szegletében dőzsöltek a lángok, de vigyázták fehér angyalok. Álltak, arccal a tengernek, nézték a hullámok fuldokló fodrait.

A fiú belső pillantása elfordult a holnaptól: a forró szél ruháját lebbentve ment a lány után.

/kwo/owi em/éÁéve

Homokszín hajad krizantém szagú temető. Ódon város, benne szökőkút, arcod híd a romlás vizén.

Rémisztő időtlenség fogságában tépett cédrus. Párolgás, gyöngyöző homlok — aztán csend. Áruló légben ezüst foszlány, leszakadt sejt; Csillag-halál, fekete spirál...