Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Hubai Gruber Miklós: Kisgazdinka
c}iubai Qruber Siklás Pergő Tímea a televíziót nézte, míg főorvos-szeretője a hősugárzóval babrált. Bedöglött a szerkezet, még mielőtt meleget csinált volna, dideregnek csak a hitetlen házban. Férjénél van már az asszony, de negyedik hónapja lassan, hogy külön él a párjától. Kezet emelt rá nagy féltékenységében a férje, hát otthagyta, még mielőtt ütni is merészelt volna vele: tanulja meg a nyavalyás, kivel áll szemben. Élni teremtette őt az Isten, meg szeretni, nem pedig, hogy lábakapcája legyen az urának! Hazaköltözött az anyjáékhoz, ma is ott neveli a kislányát. Szülői segítséggel. A csöppség - egyem a szívét - középső csoportos az óvodában. Ő maga a városba jár. Ingázik. Ügyintéző egy bankfiókban. Nem nehéz a munka, közgazdasági érettségi kellett csak hozzá. Az meg van neki. A férjével is ott jött össze, még ha gyerekkoruktól ismerték is egymást. Villanyszerelő volt a fiú, bedolgoztak a banképület legutóbbi átalakításakor. Alvállalkozóként. A lány eleinte nem gondolta komolyan a dolgot, de aztán mégiscsak beadta a derekát. Béla közben a szakközépiskolát végezte, utána meg beiratkozott a technikusminősítőre is. Nem is lett volna ott semmi baj, ha nem csinálja akkor azt a botrányt. De megcsinálta. így aztán ami történt, megtörtént. Pergő Tímea a bankban ismerkedett össze a főorvossal is. A doktor a kártyáját lecserélni jött be, de — később bevallotta — úgy megtetszett neki a fiatalasszony a kölcsönügyeknél, hogy nála kötött ki. Ötvenezret kért, féléves lejáratra. Csak hogy megismerkedhessen vele. A doktor persze nős, válni meg nem akar. Legalábbis egyelőre. Pedig fantasztikusan jó szerető, az elhagyott férj a fasorban sincs hozzá képest. És micsoda fényűzően él! Fel is tette magában Pergő Tímea, hogy dűlőre viszi a dolgot. Elválnának mind a ketten, ő pedig hozzámenne a doktor úrhoz. A Tisza-parton szoktak szeretkezni, a főorvos nyaralójában — heti akár kétszer- háromszor is. Kocsival mennek le, a városszéli buszmegállóban veszi fel a férfi. Körültekintőnek kell lenniük, mert a feleség, aki meg gyógyszerész egy közeli kisfaluban, rendkívülien féltékeny természetű. Meg aztán az öreg Pergő előtt már rég nem titok a titok, ő pedig nem állhatja a főorvost. Szoknyapecémek tartja, számítónak. A férfi végül is nem boldogult a masinával, így hát aprófát hozott fel az alsó szintről, s begyújtott a vaskályhába. Samott nélküli kiskályha volt ez, gyorsan felmelegedő, de gyorsan kihűlő is egyben, ha nem tüzelnek benne folyamatosan. Jó húsz percbe is beletellett, mire aztán szeretője mellé bújhatott a doktor úr. Az asszony azonban addigra már elveszítette kedvének javarészét a szeretkezéshez. Úgy áthült ez alatt az idő alatt, hogy már a nagykabátjából is csak többszöri kérésre volt hajlandó megválni. Végül aztán csak ráadta magát, de milyen szeretkezés volt már az akkor! Nem is lelte sok örömét egyikük sem benne. A nő kihagyta a legközelebbi randevút a főorvossal. A hóvégi zárásra hivatkozott, s nem hagyta büntetlenül szeretőjét a fiaskóért. Tanuljon belőle, ha máskor is ágyba bújni kíván vele... Új Hevesi Napló 25
