Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Magyar ökör, Már megint

Mozdul a föld, ha lépeget Pontosabban mint az óra. Szomjazik emberi szóra, s szarva kiszúrja az eget.

Nyakában örök a járom, mélán néz virgonc tinókat, s nem lázad, ostor, ha nógat, viszi terhét vizen, sáron.

De ha jön a bunkós böllér, és tarkón sújtja a sulyok, szemére száll a köd, és vér,

nyakára feszül a hurok, elterül s szájából sötét, véres nyál a hídra csurog.

Már megint tavasz van, sikongva vetkeznek piruló vessző-rügyek duzzadó

csitri kis rózsabimbók, maguk kellető szüzek.

Már megint tavasz van hűs nedvek indulnak oltani bársony tüzet, kinyílnak

bolyhos barka-vaginák, sárga pendelyes füzek.

Már megint tavasz van, szállnak a magasban hódító, nyers illatok, üzennek

jajduló vágyak, hívnak: itt vagyok hé, itt vagyok

18

XI. évfolyam 6. szám — 2001. június