Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken
Ő csak addig tudott visszaemlékezni, amíg az eszméletét el nem vesztette. Ő csak egy lövést adott le. Azt is csak úgy, célzás nélkül — estében, kapásból — s most a rendőr is azt erősítette meg, hogy csak néhány sörétszem érte az áldozatot. Nem gyilkos ő, nem is ő volt az, aki először lőtt, s ő az, aki majdnem meghalt. És most valami egészen másról beszélnek itt neki, hogy valakit fejbe lőttek, hogy valaki meghalt, az ő puskájával lőtték agyon, s hogy minden valószínűséggel ő az elkövető.- Nem én voltam. Nem én lőttem fejbe azt az embert - nyögdécselte halkan, erőtlenül, s bágyadt tekintete mutatta a nyomozónak, hogy várni kell a kihallgatás folytatásával. Várni kell, hogy felerősödjön annyira, hogy elmondhasson mindent úgy, ahogyan ő emlékszik vissza az eseményekre. Egy hét után került erre sor. Részletesen elmesélte, hogy mikor találkozott először a vadorzók nyomával, hogy a járási rendőrkapitányságon személyesen tett bejelentést a dologról, s hogy ott, akkor jegyzőkönyv is született erről. Azután a két gyanúsítottról beszélt, hogy látta őket az erdőbe menni, hogy velük találkozott a végzetes napon is. S hogy közülük az egyik lőtte meg, a másiknál meg egy nagy fejsze volt.- Milyen másiknál? - kérdezte csodálkozva a rendőrtiszt -, mi csak egy vadorzóról tudunk, arról, aki meghalt ott az erdőben. Lassan körvonalazódott a tragikus eset minden részlete, s a nyomozás új lendületet kapott. Keresték a másik rabsicot, de nem találták sehol. Eltelt két hét, s nagyon úgy tűnt, hogy a vadőr által előadott verzió bizonyíthatatlan, s hogy nagy betegen, kétségbeesésében, szélsőséges lelkiállapotában, azaz erős felindulásában mégiscsak ő volt az, aki agyonlőtte támadóját. Elrendelték a letartóztatását, s már az első tárgyalás időpontját is kitűzték, amikor a csehszlovák határőrök jelezték, hogy a szlovák oldalon egy, az erdőben bujkáló magyar állampolgárságú férfit fogtak el. A megyei kapitányságon zajló kihallgatás során lassan-lassan tisztázódott az esemény. Az elfogott társtettes vallott, s kiderült az igazság. Amikor a meglőtt hivatásos vadász elvesztette az eszméletét, látható volt, hogy a megsörétezett cimbora orvosi segítségre szorul. Ám ha orvoshoz fordulnak, menthetetlenül kiderül bűnösségük. Barátság ide, cimboraság oda, ez a semmirekellő csibész úgy gondolta, hogy ha örökre elhallgattatja a társát, az nem fog tudni rá vallani. Fogta hát a halottnak vélt vadőr puskáját, és fejbe lőtte kollégáját. Új Hevesi Napló 15
