Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: „Itt most minden 12-13 éves suhancnak
S^ípor Slemér „Q^tt'mo&tmfnclem f2-f3 éved m/umonaÁ /cétcMwd tc/fáttfuáx/o/y /ua^i aauiwe ugjtfAavi Az Eger című lap 1874. évi első száma lehangoló képet rajzol Heves megye és Eger város közállapotáról, gazdasági viszonyairól. „Ha visszapillantunk a lefolyt év tükrébe, ott csak a szomorúság árnyaival találkozunk, melyek még most is utánunk lépdelnek. Szomorú napokkal vert meg az ég - panaszolja a földmíves. Nem volt elég a bécsi tőzsdeválság által előidézett pénzszükség, jött a nyár, hogy megmutassa, mennyire csalódnánk akkor, mikor a szűk napok hiányait egy jó termés eredményével hittük pótolhatni. Csapás csapásra! Búzánk rosszul fizetett, a rozs meg teljesen silányon, a burgonya, e fő tápláléka a szegényebb osztálynak, eltikkadt a forró napok alatt, míg kukoricánk hasonlóan megcsalta reményeinket. Borunk sem lett bőven, minősége pedig minél silányabb és vevője sincs. Hogy az uralgott fekete himlő és epemirigy-járvány mily számos családot fosztott meg övéitől: szomorú jelei s bizonyságai ama szokatlanul nagyszámú gyászruhás alakok, kikkel az utcán minden lépten találkozunk. Vannak oly kiterjedt családok, melyeknek tagjai közül a hét minden napjára esett halott. Általános a pangás mind az ipar, mind aföldmívelés terén. A lakosok közül sokan, ahelyett, hogy kötelezettségeiknek eleget tehetnének, alamizsnáért esengenek. A még hiányos összeírás szerint 199 azon árváknak száma, akik a kolerajárvány miatt szüleiket vesztették. ” A száz évvel ezelőtti egri újság ennyi szomorúsággal és nyomorúsággal szemben mindössze egyetlen megnyugtató hírt közöl a „Hírfüzér” című rovatában: Elfogták Sisa Pistát.- Hát ez meg ki? — riad fel a kedves olvasó, aki már meglehetősen beletanult a „betyárológia” tudományába. Hallott már - hogy csak a megye keretei között maradjunk - Vidróczki Marciról, kinek emlékezetét ma is több létesítmény őrzi, Barna Simonról, Jáger Jóskáról, de hát ki ez a Sisa Pista? Az újság szerint: „gyorsan és veszedelmesen hírhedett rabló”. Nem bandavezér, csak magányos farkas, annak is harmadosztályú, apró betűs kapcabetyár. Sisa Pista, miután kirabolta a tamaszentmáriai kocsmárost, cimborájával, Csóka Kérges Kis Józseffel Baktára ment, a falu kocsmájából mindenkit kiparancsolt, és szokása szerint tucatszám hozatván üvegekben a bort, azokat földhöz verve duhajkodni kezdett. Arra haladt éppen kisfiával Mata Ipacs Mátyás kerülő, és bár a kocsmáros, aki jobbnak látta kiállni az ajtóba, figyelmeztette, mégis bement a füstös helyiségbe. A kerülő bátorságát az tüzelte fel, hogy a m. kir. Belügyminiszter 50 aranyat tűzött ki Sisa Pista fejére. Hát ennyit ért Sisa Pista. Csóka Kérges Kis József mindjárt pisztolyt szegezett a mellének, Mata azonban erre csak annyit mondott: mulattam én már Vidróczkival is. Ez a kijelentés megtette a magáét. Közben Mata odasúgta kisfiának: Szaladj át a sógorért. - Mikor a sógor, Erős István megérkezett, Sisa Pista felállt, hogy kimegy, de az ajtónál Mata elkapta a nyakát. Hátulról, de ez mindegy. A hosszas dulakodást kár leírni, csak annyit említünk meg, hogy a m. kir. belügyminiszter - nem küldte meg az ötven 16 XI. évfolyam 6. szám — 2001. június
