Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: A Balaton színei, A kert, Istenem
Az elhagyatott stégen néhány sirály tanyázik. A nádas közvetlen közelében dankasirály ül a vízen, ugyanazon e helyen mindennap. A párja fölötte köröz, hangosan rikoltoznak egymásnak. A nádasból vadkacsacsapat tűnik elő. A vízen ülő sirály mérgesen csapkod szárnyával, a csapatot vezető vadkacsa is suhint néhányat, rekedt hangját fröccsenti a sirályra, amely duzzogva száll föl és követi társát. Halak csillogó teste bukkan elő itt-ott a vízből, nem érzik talán a veszélyt, pedig a vadkacsák kivonulnak a nyílt vízre - vannak vagy kéttucatnyian -, s alá-alábukva halásznak. Reggeli nélkül nem kezdődhet a nap. Fecskék szálldosnak a partmenti vizek fölött. Égre hussannak a stégen gubbaszkodó sirályok is. Olykor lecsapnak a vízre. A vadkacsacsapat rajokra szakad. Hármasával-négyesével róják a hűvös, alig fodrozódó hajnali vizet. Az az egyszem, bátor flirdőző ott a bóják környékén úgy látszik, nem zavarja őket. Lassan fölszáll a köd, mely mint hálóing lengett a hegyeken. Pirosán megérkezett a reggel. OÁ /cewt emlékszem milyen szép is volt a kert ahol avarfüstként szállt életem ami valaha olyan tündöklőén tiszta volt bepárásodott velem láthatatlan kéz törli le majd a mindenség hóka-foltja hűlt helyem mint cseppkő cseppen agyamról a múlt s mint kő a kígyót úgy rejt el szívem már sokat veszítettem hát tudom túlságosan is sok van egy helyen végül puszta lesz a kert megtörtént ami megtörtént végérvényesen mennyivel könnyebb elviselni a mások szenvedéseit 8 XI. évfolyam 6. szám — 2001. június
