Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Kovács Győző: Égető Eszter és a szonátaforma
szét pontosan. A műfajra utal a „háromtételes” jelző, a formára a „szonátaforma” kifejezés és a következő félmondat: „egy édenalapító kísérlet és a ráváró bukás története.” Ez utóbbi egy dolog belső fejlődése, tehát mindenképpen a szonátaforma jellegzetességeit kell megkísérelnünk azonosítani a regényben. A második kérdés, hogy mit érzett, mit tartott fontosnak Németh a szonátaformában, melyek azok a tulajdonságai, amelyek miatt éppen ezt a fogalmat használta regénye jellemzésére. Az írónak a zenéhez való viszonyát ehhez nyilván fel kell tárnunk, de nemcsak ehhez, hiszen a regényben nemcsak formaként, hanem tartalomként is a többi Németh-művet messze meghaladó módon van jelen a zene. Mint ahogy a regényben tartalmi és formai vonatkozásban is találunk zenei elemeket, az író zenéről vallott írásai is emocionális és racionális kapcsolódást egyaránt tükröznek. „Elég egy-két taktusnyi tizennyolcadik századi zenét hallgatnom,... s rögtön ott van bennem az a foltnyi paradicsom, melyet Csokonaiak oly fáradhatatlanul párolgóit a magyar sivatagba s amelyet épp a mozarti zenére hallgatva Égető Eszterem, mint egy szívéből eresztett tündéri pókhálót, kilencszer szőtt meg, hogy azt a mások őrülete ugyanannyiszor letépje.’’6 S a racionális oldal: „Mint fiatal házas, a Balatonon egy zeneakadémiai hallgatóval nyaraltam együtt, aki épp összhangzattant tanult. Megkívántam tőle, s nemcsak az összhangzattan leckéit csináltam meg, de hazajövet a nyitott rendelő ablakán át, a Siklós Formatan példáival, sőt, az ellenpontba is belenyalván, annak a jól- rosszul megoldott feladataival a szűk krisztinavárosi udvart is kétségbeejtettem. Ha innen indulok ki, az értelmemet foglalkoztató zenei szerkesztés felől, úgy jutok el a zenehallgatáson át a tudatos játékig, meglehet többre vihettem volna.” S végül fontosságáról: „A zene... nagyobb szerepet kapott az életemben, mint a képzőművészetek, vagy akár a költészet is... A zenének köszönhetem, hogy van lelkemnek hazája, melyre mint elveszett szülőföldre visszaemlékezhetem. ”7 Ilyen „profi” tudatosság láttán feltételezhetjük, hogy komolyan kell vennünk a fejezeteket, mint szonátaformákat, és többet kell kihallanunk az egyese fejezetekből zenei füllel is, mint egyszerű háromrészességet, vagy az „édenalapító kísérlet és ráváró bukás története” mondattal jellemezhető formai modellt. Hiszen ehhez mindkettőhöz ragyogó irodalmi analógiák álltak volna rendelkezésre. A hármas tagolás konzekvens megvalósításához Dante Divina Commediája a terzináktól a 99. fejezetig: az eszme és bukása képlethez az Ember Tragédiája - igaz, „augmentálva”, egy eszmét két színen át éltetve. Tehát a szonátaforma lényegéhez tartozóbb dolgokra kellett, hogy célozzon az író. Ilyen lehet a visszatérés, a kontrasztáló témák szerepeltetése, a tonika-domináns viszony feszültségkülönbségének belső formáló ereje, az ellentétes gondolatok ütköztetése a kidolgozásban. Az Árnyékok című első fejezetben még nem részese Eszter a cselekvésnek, a dolgok körülötte és részben vele történnek. A főtéma (zenei és irodalmi értelemben egyaránt) a nagyapa és az apa hadakozása. A „melléktéma” az édesanya betegsége, és az egészet mintegy átszövi Eszternek a már kisgyermekként is megnyilvánuló megértése, belátása. Ez a később oly meghatározó tulajdonsága: „A mozarti dallam lefordítása a lélektan és etika nyelvére. Az élet törtvényét, a világgal teremtett összhang állapotát jelenti.”8 A csillaggal elválasztott második kép igazi kidolgozás a fejezeten belül: a férfiak ellentétének állapotrajza után most Égető Lőrinc tönkremenésének folyamatát tükrözi a konkurens újság rohamos térhódítása. A rész dinamizmusát fokozza, hogy ezt a térhódítást gyilkosságok leírásával érik el, és ezek - a regényben minden dolgok mértéke Eszter - benne is maradandó nyomot hagynak. A kidolgozási részben a főtémának csak töredéke, Új Hevesi Napló 41
