Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Három festő, Galéria 13
Losonci Miklós ("iftpáwmi ^eátoAkadémiájuk: Tehetségük. Abban rokonok, különben emberként is barátok, egymás mértékei, hogy egyetlen Mesterük: Öntörvényűk. Pánti Imre 1945-ben született Nagyrábé Bihar megyei faluban, szülei földművesek, ő maga is úgy lett a festészet nagy, eddig eléggé föl nem fedezett nagy alakja, hogy kisember maradt. Gyárban dolgozott hosszú ideig címfestőként — egyetlen tiszte, rangja, hogy festő, hogy művész. Az igazak csoportjában. Önmagán kívül egyetlen mértéke, a tiszta erkölcsöket illetően Tóth Menyhért. Minden ecsetvonása jelentős, szinte zsoltár. Színes ima. Nincsenek gátlásai, kizárólag belső sugallataira figyel, arra összpontosít töretlenül, így halad előre, mindig egy lépéssel, szívósan, magasabbra. Ady elmúlt századunkat azzal az óhajjal nyitotta, hogy a mű „győztes, új és magyar” legyen. Ady, Bartók, Medgyessy, Egry, Lechner és mások közreműködésével zenénk, irodalmunk, építészetünk, képzőművészetünk világmérték lett. Napjainkban, az ezredforduló pillanatában Pánti Imre festményei azt sugallják, hogy az az új, győztes, az a magyar, mely ősi, állandó érték a barlangtüzektől az atomkorig. Mi ez? A csók, az ablakarccal várakozó emberi otthon, tákolt kerítés, Nap, Hold, miskei fűzfa, emlékező női arc, hadadi templom. Azt elemzi, hogy minden mellékes, külvárosi Madonna, tanya, mocsárvilág, ingo vány, nagyanyó, magányos fa: Jelentős: Az élet központja a csirkefarm, az ól, a horgász, nagy pillanat a „Hazatérés”, a csoda, az ámulás, amikor főikéi a nap, amikor tündérrózsáival esténként búcsúzik. Művészetében minden bensőségével válik monumentálissá, így a zsámbéki templomrom sem az idő sérülése, hanem nyom, alap - előre. Ez a múltunk festőileg megnevezett katedrálisának varázsa. Szinte semmi az, ami ámulatba ejti, korhadt fatörzs, omladék, hámló fal, s ez a térbeli semmi festőileg hasznossá válik, kinccsé, olyannyira, hogy ez sajátos Pánti hatványmennyiség, köbre emeli a nullát - s ez nem a semmit, hanem a végtelent eredményezi - képtelen matematikát, maradandó művészetet. Csollák Mihály Tököl térségét pásztázza. Bár érzékenyen árnyalt tököli, erdélyi tájaival is szerepel, erőssége a jellemábrázolás, nagy motívuma a bohócok utolsó vacsorája, ezzel a leoncavallós fordulattal folytatja tovább Leonardo da Vinci remekművét. Pánti Imre: Emlékezés Új Hevesi Napló 73
