Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 5. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Három festő, Galéria 13

Mosolygós, örömteli bohócok itt az apostolok, nem drámára készülődnek, és Jézus is nevet - nem a tragédia, nem a Golgota, hanem a végérvényes emberi öröm közvetlen közelében. Nemhogy szomorúság, még nosztalgia sem érződik egyik arcon sem, valamennyiről a

boldogság végállomása sugárzik. „Királylány”-a is azt a derűt sugározza, hogy minden nő

királynő, fején a korona, még akkor is, ha szeméből gördül két

könnycsepp. ,JDunaparf'ja is

meghitt - a napkorong fényében madarak szállnak - s Csollák Mihály virágaiban is a létezés talál labirintikus növényotthonra. Neki is, mint Pánti Imrének, nagyobb a jövője, mint a múltja.

Pánti Imre Soroksár térségét szemrevételezi, Csollák Mihály Tököl térségét Czinege Sándor a ráckevei folyószakaszt - mindhárman a Kis-Duna festői. Képköltői, hiszen mindhárman olyan lírikusok, akiknek nyelve a kép. Pánti Imre a Molnár szigetet, Csollák Mihály a tököli nagy Dunát, Czinege Sándor az Agyali-sziget környékét láttamozza, szenteli meg, Csollák Mihály Rabelais-i bőséggel a kövérség dicséretét zengi, Pánti Imre hűséges az ősi csodákhoz, Csollák Mihálynak megindítóak az ötletei, Czinege Sándor harmatosán érinti az örök látvány elpusztíthatatlan kincseit, Czinege fölemeli a tájat, a föld égi mező és a virág, minden giz-gaz az ő értelmezésében a táj építménye, a természet ünnepe. Pánti Imre elhagyott ladikjai, eperfái, rozsdás útszéli keresztjei, Csollák Mihály liturgikus bohócai, Czinege Sándor tájzsoltárai jelzik. Ők azok, akik a továbbiakban az egyéniség hamvasságával képesek még nagyobb festői tetteket megvalósítani. Negyedik társuk már nem él, Bodnár Ede életműve így lezárt érték, aki szintén a Kis-Duna festője volt, aki a Rajk-perben börtönévei után nagyszerű képeket festett a Duna- parti viskókról, szegény emberekről, hasonló áhítattal és tisztességgel, mint ők. Bodnár Ede meghitt lelkülettel festette meg a környék három kiemelkedő műemlékét, a zsámbéki és az ócsai katedrálist, a ráckevei görögkeleti templomot.

Művészetünkben egy táj, a Csepel-sziget,

Budapest déli peremkerülete és a Kis-Duna értékké emelkedett - a természet festői kategóriává lépett előre.

Csollák Mihály: „Pap kert” (tus)

74

Csollák Mihály: „Bohóc kapu” (tus) XI. évfolyam 5. szám — 2001. május