Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - KÖZÉLET - Patkós Attila: A zöldfarsang 50 napja, Kikből lesznek bölcsek?
míg el nem sötétedik a nap világa...” — nemcsak azért, mert az öregedő szem nem lát jól, hanem azért is, mert már nincs része abban, ami körülötte történik. „... és újra felhők nem érkeznek az eső után..— vagyis a gondok, a szenvedés, a szomorúság nem marad el, még ha el is tűnnek rövid időre a felhők, máris újabbak érkeznek, végül egész nap esik, s hull a könnye, mint a zápor. „... mikor megremegnek a háznak őrzői, és megrogynak az erős férfiak, és megállnak az őrlő lányok, mert megkevesebbedtek...” A lábak, karok erőtlenné válnak, a fogak (őrlő lányok) kihullva kiállnak a sorból. „... elhomályosodnak az ablakon kinézők...” — a szemek elgyengülnek, vagy alig látnak. „... elcsendesül a malom zúgása” - utalván a hallás romlására. - „... és elhalkul minden énekszó...” - a vidámság lassacskán elköszön, s már nincs kedv, indíték, sem erő ilyesfélékre. Helyét elfoglalja az aggodalmaskodás: „... a mandulafa kivirágzik, a sáska nehezen vonszolja magát” — költői képe annak, hogy miként válik az ember haja fehérré, mint a virágba borult mandulafa, s aki korábban könnyedén szökkent, már önmagát is alig bírja, mintha csak terhet cipelne, nehézségek omlanak rá. „... és mit sem ér a fűszer...” - nemigen lehet már jó étvágyat gerjeszteni. „... mert elmegy az ember örök otthonába, és az utcán köröskörül siratok járnak” - a vég, a halál elkerülhetetlen. A gyászolók énekelnek, az elhunytat a csendes temetőkertbe kisérik. Szentséges területre! „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki teremtette.” Ez a lesújtóan, kilátástalanul reménytelen hangvétel csupán az emberi oldala az életnek. De ne feledkezzünk meg arról, hogy már néhány tekintetben többet tudhatunk, mint Salamon, nekünk már — Krisztus után kétezer éve - megvan a feltámadás reménysége, és bizonyosságunk van az örök életre. Úgy legyen! 60 XI. évfolyam 5. szám — 2001. május
