Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - KÖZÉLET - Patkós Attila: A zöldfarsang 50 napja, Kikből lesznek bölcsek?
Cáfolhatatlan tény: mára már összemosódtak a férfi és női szerepek. A zöldfarsangi bálokat is letarolta a füstös diszkó. A kisasszonyok bakancsot húznak, az ifiurak fülbevalókat hordanak, hajtincseket színeznek. Kalapot pedig nagyon kevés férfi visel, holott régen a fiúgyermeknek is kijárt egy kalap, amit felnőtt férfiként már viselni tudott. Van mit tűnődni azon, ha a nemiség ennyire megbillent, akkor az nem lehet a véletlen műve! A férfi és női pedagógusok nem fiúkat és lányokat nevelnek, hanem tanulókat, és egységes tananyagot adnak át, mások csak leadják azt. így lesznek fiaink és leányaink világnézetileg és erkölcsileg semlegesek! Drága Nagymamák és Nagypapák! Már e zöldfarsangban korrigáljunk mindezen! /xiáx/miÁy Aö/cáe/c? Ember, Te könyvtárnyi könyvet elolvashatsz életed folyamán, naponta hosszú órákat ülhetsz a kor villanypásztora, a televízió előtt. Meghallgatsz rádiót, olvashatsz megannyi újságot, de a hőn áhított bölcsességet mégsem szerezheted meg. Az ugyanis Isten különleges ajándéka. Kevesekről mondhatjuk el tisztán, őszintén, igazi belső meggyőződéssel, hogy bölcsek. Salamon kiérdemelte Teremtőjétől a bölcsességet. A Prédikátorok könyvében pazarló bőkezűséggel hinti szárnyaló szellemessége legjavát. Az emberélet megannyi helyzetelemzése során költői képekbe illően elérkezik természetesen a test leromlása fejezethez is. Az évezredek távlatából így üzen nekünk: „Gondolj Istenre ifjúságodban, akkor lesz vigaszod vénségedben.” Mit üzen nekünk, miről beszél hát Salamon? Reálisan és kendőzetlenül rámutat földi testünk széthullására. Elgondolkodtató, hogy ez a legendás király, aki nagy gazdagságában mindent megengedhetett magának, ami az életet kellemessé és elviselhetővé teszi, akit még Isten is bölcs embernek - kora legbölcsebb emberének - nevezett, ő akarja megmutatni az embernek, hogy a földön minden, de minden múlandó! Ezzel azt is mondja, hogy „nem éri meg”, nem célszerű kizárólag a földi jólétre törekedni! Az örökkévalóság tudata kell, hogy lelki szemeink előtt lebegjen, s ez plántálódjék szívünkbe. Mert legyen bár az ember fiatalkorában mégoly egészséges, erős és szép, vonzóan hódító, az öregkor bizonyosan elérkezik. Salamon semmiképpen nem vetette meg az életet, mert szinte odakiáltja az ifjaknak, hogy „örvendezz, amíg fiatal vagy!” Ugyanakkor pedig tüstént két dologra is felhívja a figyelmünket. Gondolniuk kell Teremtőjükre, akinek felelősséggel tartoznak, számot kell adniuk mindenről, és hogy az öregkor elérkezik kellemetlenségeivel együtt! Olyan gyönyörű képekben beszél erről, hogy fölöttébb érdemes elgondolkozni rajtuk. „... míg el nem jönnek a rossz napok és el nem érkeznek azok az évek, amelyekről azt mondod: nem szeretem őket!” Hogyha alaposabban körülnézünk a kórházakban, szociális otthonokban, tüstént megérthetjük ezt a magvas gondolatot. Mert ugyanis akik testileg figyelik az ilyen helyzetet, mármint hogy akik törékenyek, kiszolgáltatottak és segítésre szorulók lettek, azok nem találnak örömet életük alkonyában. Új Hevesi Napló 59
