Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Az intrika művészete, Tétova temetőlátogató
A lázadók különös módon őt, a jövevényt akarták a trónra ültetni. Kénytelen volt hát engedelmeskedni nekik és elfogadta a sors megtisztelő ajándékát. A feldühödött tömeg unokafivére fejét követelte. Mire ő közbeléphetett volna, már ki is végezték szegényt.- Micsoda kegyetlen népség! De hát ki ismeri Isten útjait? - gondolta maga elé merengve, és hívatta kedvenc ágyasát. Mindez természetesen régen történt. A mai uralkodók már egészen másak. Távol áll tőlük minden intrikus hajlam. A régi dinasztiák ma már nem vesznek részt országok irányításában. Az intrika műfaját sem művelik. Mire is kellene az nekik?! Minden megoldódik úgyis magától. Az alattvalók jólneveltek, nem beszélnek vissza, nem csinálnak többé forradalmat. Ülnek a TV előtt, és rendre végrehajtják a távirányítással nekik küldött parancsokat. Oda mennek vásárolni, ahová mondják nekik, azt veszik meg, amit ott hallanak, azt a zenét és azokat az ételeket szeretik, amiket ott ajánlanak, sőt még azokba az emberekbe is szerelmesednek bele, akiket az ostobácska filmek sugallnak nekik. A szomszéd országból hozott uralkodót egészen megszokták és elfogadták, sőt kifejezetten szeretik. Igaz, a modora olyan, mintha a születése körül valami hiba lenne... Nem tud úgy beszélni és úgy viselkedni, mint előző uralkodójuk... akárha valami faluból szabadult volna... soha nem mosolyog, illetve ha nagy néha megteszi, olyan, mintha fenyegetné azt, akit ezzel a gesztussal megtisztel... valahogy emlékeztet valakire... de kire is...?! bétává Édesanyám emlékének Pár lépés lenne, mégis torpanok. Mennék, rohannék, mégis itt vagyok. Oly szertelen-tudatlan élem át a szenvedésnek csöppnyi távolát. Tudom, hogy por csupán, mely ott fogad. Követ veszünk, mely őrzi csontjukat szülőnknek, kedvesünknek, s nincs remény, mely megmutatná őket. Majd a fény! A végső fény hatalma visszavár. Minden lény arra tart, elfutna bár. S kit elkerültünk, újra jön felénk. Szemében nincs harag. Már lép elénk. Pár lépés, s menni kell. Ma még csak itt, hol dőlt kereszt takarja hamvait. Új Hevesi Napló 31
