Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Az intrika művészete, Tétova temetőlátogató

- Na, már megint kezdi! - fintorgott egyet a királyfi, miközben félrefordította arcát, nehogy fejedelmi atyja észrevegye nemtetszését. - A politikai vitakörhöz hozzátartozik az anyázás is, csak tudnám, miért?! A Mama pont úgy jó, ahogy van, Megérti a gyengéimet, de a Papára is ráhagyja a mániáit. Képzelem, hogy unja ő is ezt az egész imamalmot! Mikor időváltozás van, az öregre folyton rájön a zsörtölődhetnék, és ahelyett, hogy lefeküdne pihenni egy kicsit, mint ahogy azt minden más öregember teszi, idecitáltat és bele kell bolondulni, mennyit tud beszélni ilyenkor. Akár Frechette báróné. Még rágondolni is rossz. Tulajdonképpen nem is tudom, miért nem egymást boldogítják, mikor a Papa közlékeny hangulatában van. Ideális pár lennének. Jól elszórakoztatnák egymást. A báróné bezzeg odalenne, ha ennyi pletykaanyagot tudhatna meg az őseimről. Bár ki tudja? Lehet, hogy épp ezért nem őt okítja apám. Mi is lenne, ha a nép rájönne, hogy csak szórakoznak vele, mulatnak rajta, s hogy csak azért indítják hadba, mert a Papa vágyik egy kis izgalomra?! Vagy ha a báróné megtudná, hogy a legutóbb is mennyi sarcot szedetett be a behajtókkal! Akkor talán nem vették volna be olyan könnyen, hogy mennyit szenvedett az ország, hogy mennyit veszítettünk a háborún, s hogy milyen sok pénz kell az újjáépítéshez. Meg a többi töltelékszöveg. De hát már csak ilyen egy trónörökös sorsa! Történelemlecke, fdozófiaórák, gazdaságtörténet, politikatudomány meg irodalom, hogy a lelkem el ne durvuljon teljesen a sok csatától és politikai intrikától... És mire mindezt megtanulom, végig kell járnom az ősök arcképcsarnokát, hogy ne feledjem, kiktől származom. Hát mit vétettem én, Istenem? Mondd meg, mit vétettem én?- Most mondd fel szépen a mai leckét, aztán utadra bocsátalak - szólt az elaggott fejedelem, mert lelke mélyén már ő is unta a tanító szerepét játszani. Arra vágyott, hogy visszavonulhasson, s hogy ágyasházában melegíttesse tovább beteg lábait, melyek aggkorára már cserbenhagyták és nem szívesen cipelték a testes uralkodót. Ha nagyon fázott, hívatott pár fiatal cselédet, hogy azok melegítsék fel, de ma leginkább egy kis alvásra vágyott. - Nos, mi a legfontosabb tudnivaló, amit ma bíztam rád?- Az intrika, Papa, az intrika. Nemes királyi családunk legfőbb tevékenysége évszázadok óta abban áll, hogy kifinomult intrikákkal és cselszövésekkel romba döntsük a szomszéd királyságot, elvegyük minden javukat, népüket szolgaságba hajtsuk, mindenétől megfosszuk, s ha királyi unokatestvéreinkkel találkozunk, legmélyebb sajnálkozásunkat fejezzük ki, micsoda gyalázat is érte ezen országokat. Úgy állítjuk be a dolgot, mintha a szomszéd nép hívta volna be hadseregünket, mintha az ő nemességük kért volna segítséget tőlünk, s mi csak kegyesen teljesítettük volna ezen esztelen óhajukat. Mert mi, ugye, soha nem tehetünk semmiről?! - hunyorított egyet elkínzott arcú apjára, aki ezt leereszkedő fölénnyel fogadta. - Nekünk nincsenek bűneink, csak erényeink, mert hiszen isteni származásunk erre predesztinál bennünket - kelt fel helyéből és hajolt meg gunyorosan, mely gesztust királyi atyja a jólneveltség legkifinomultabb jeleként fogott fel.- És ki az, aki révén mindezt megvalósítjuk? - tette fel az aznapra szóló keresztkérdést az öreg király. - És miért kell másokat felhasználnunk, hogy magunkat mentesítsük a bűnök alól?- Mindig ügynökök révén, és azért, Papa, mert talán kevésbé tisztelnének bennünket a szomszéd népek, s talán a saját népünk is - válaszolta kissé bizonytalanul a már roppant módon unatkozó és szabadulni kívánó királyfi.- Lárifári! Ostoba beszéd! - rivallt rá az öreg király, és fel akart pattanni, de ez az ő korában és az ő súlyával nem ment olyan könnyen. - A nép mindig feltétlen tiszteletben és hódolatban részesít bennünket! Honnan veszed ezt a badarságot? Csak nem valami felforgató eszméket terjesztő filozófus műveit olvastad már megint?

Új Hevesi Napló

29