Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - M. Takács Lajos: Papp Ferenc akadémikus 70 éves
Ez volt a történet, aki nem hiszi, járjon utána... Források: Clair Vilmos: Magyar párbajok Attila hun király idejétől az 1923. év végéig. Bp. 1924. Gudenus János József (összeállította): A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. II. kötet. Bp. 1998., V. kötet. Bp. 1999.; Kempelen Béla: Magyar nemes családok. IX. kötet. Bp. 1915.; Bencze Géza-Koroknai Ákos: A selypi cukorgyár története. Selyp, 1989. ßßj 'ÍSPaAá/cú JQc apoá A nemzetközi tekintélyű szlavista és hungarológus, Papp Ferenc nyelvészprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, tavaly szeptemberben ünnepelte 70. születésnapját, az egész országból tiszteletére egybesereglett egykori és mai kollégái, tanítványai körében a Debreceni Egyetemen, amelynek bő negyedszázadon át egyik legnépszerűbb tanára, másfél évtizedig pedig iskolateremtő tanszékvezetője is volt: magas palota a földszintes házak között. Erzelemgazdag, sziporkázóan szellemes, rendkívül tágasan tájékozódó, elképesztően hatalmas tudású, nagy munkabírású, vaslogikájú, munkatársaihoz igényesen szigorú, igazi „reneszánsz polihisztornak” ismertem: a hatvanas évek elején legkedvesebb tanáromként néztem föl rá, a hetvenes évtizedben főnökömként, tisztelt „bátyámként” szerethettem. Húsz éve már, hogy saját akaratomból kikerültem köréből, hatása alól, azonban sok tekintetben máig sem szabadulhatok. Hatvanévesen immár biztosan tudom: egyetlen mesterem. Mindez azonban önmagában még nem lenne elégséges ok, hogy egy északmagyarországi, kistérségi irodalmi-művészeti folyóiratban emlékezzen meg róla; ha viszont hozzáteszem, hogy - hála Istennek - százával élnek, hatnak, dolgoznak ma is, éppen és főként Észak- és Kelet-Magyarországon azok a magyar-, történelem-, latin-, francia-, német-, angol-orosz kétszakos középiskolai és egyetemi oktatók, újságírók, szerkesztők, akik számára „Pappferi” nemcsak az orosz nyelvoktatás és nyelvészet legkorszerűbb 36 XI. évfolyam 1. szám—2001. január
