Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Kiss József: Jázminillat Emíliától II.
C J%)ÍM 'SfeXAef II. „Szóval megvan az újabb gond az otthoni teríték mellé. Rágódhatunk rajta jó ideig” - töprengett Zólyomi a buszon, s anyja sopánkodó, lemondó tekintetét látta maga előtt. Az idős asszony sokáig csak hallgatott magába merülve, megtudván a lesújtó hírt fiától. Az életerő öregségére már fogyóban volt benne, kopottas ágyát mind gyakrabban őrizgette, napközben többször megtért hozzá, mint barátjához, mint barát-menedékéhez, kelletlenül vált meg tőle, s ezúttal is benne feküdve, a reumától göcsörtös és görbére soványuk ujjait szétterítve a takarón, nézte szótlanul a fiában lappangó bánatot és a tanácstalanság sápadó jegyeit.- Tudod, Józsikám - szólalt meg végül —, tőlem sajnos nem örököltél erős szervezetet, későn születtél, kiskorodban sokszor beteges voltál. Egyszer egy jós megvizsgálta a tenyeremet. Még fiatal voltam. Megmondta, mit várhatok a jövőtől, meg azt, hogy lesz egy fiam, aki szellemi képesség és értelem terén kimagaslik majd, mindamellett megállja a helyét az életben. Biztosan így lesz ezután is. Ne keseredj el! Sursum corda! Anyjának szavaira fölénybe forduló, gyöngyszürke pára ereszkedett Zólyomi kedélyére; enyhitőleg egymáshoz illeszkedő vigasz-cseppek surrantak elő oltalom gyanánt a lélek-megingás megelőzésére - odament a komódhoz, az alsó fiókból kivette a százéves báránybekecset s ráterítette anyjának fázós lábára, aminthogy e cselekedete már esténkénti feladatává lett. Eljött a tanévzáró, eljött az évzáró értekezlet napja, és az a nap is, amelyen a Zólyomi fellebbezésére küldött elutasító választ hozta a postás. A városban nem volt üres munkahely, elfogadható munkalehetőség, ennélfogva távolabbra kellett vetni a munkakeresést illetően a kitekintés szálait, mert már elmúlt a nyár, a mindennapok laza otthoni elfoglaltságában is egyre többször megszólalt a csehovi gondolat, a „Dolgozni kell!” eszméjének egyszerű és kikerülhetetlen követelménye, és a természetéből fakadó önbuzdító hajlam Zólyomit fokozatosan forrósodó nyugtalanságba hajtotta. Mais qui cherche trouve. De aki keres, az talál. Egy nap eszébe jutott az erdész. Nyomban fölkereste az erdészeti hivatalt, és a vezető, aki aznap szerencsére éppen jelen volt hivatalában, bár kissé meglepődve, de sikeresen közvetített Zólyomi felvételkérelmi ügyének elintézésében. Alkalmi munkáról volt szó, eleinte a villanyvezeték hegyvidéki nyomvonalának a bozóttól való megtisztítása lesz Zólyomi teendője — természetesen többedmagával —, majd télen a fakitermelőkhöz kerülhet a Nyesettbércre. Ha munkáját megfelelőképpen látja el. A hosszú őszi szárazság a legváltozatosabb színekben pompáztatta a fák lombozatát a bérceken. Sok volt a napsütés, a szellő is alig lengedezett, így — a kezdeti izomlázat leszámítva - igencsak kellemesen teltek a munkanapok Zólyomi számára. Éles kis fejszét kapott az erdésztől, azzal vagdosta ki a husángfákat a tövüknél, és ha elfáradt a jobb keze, arányos időre bal kezébe vette át a szerszámot, és folytatta a suhintó lendítéseket. A falubeli bársonynadrágosok, akikkel együtt dolgozott, eleinte idegenkedve Új Hevesi Napló 21
