Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Szokolay Károly: Jiménez költészetéről, műfordítások
Lesznek csillagok s virágok, sóhajok s reménykedések, szerelem a fasorokban, lomb közt árnyak, lomb közt fények. S megszólal a zongora is, halkan, míg tova az éj száll, s nem hallgatja elmélázva ablakomban senki sem vár. Milyen volt, Istenem, jaj, milyen is volt? Te csalfa szív, lelkem bizonytalan. Olyan volt, akár halk szellőfutam? Mint menekülő tavasz, tán olyan volt? Oly könnyű, röpke, olyan illanó. Mint röppenő nyár, igen, szeleburdi, mint mikor mosolyból kacagás búj ki; a légben úgy lebbent, mint lobogó. Lobogó, szárnyas, röpkén csapkodó, június tavaszában tiszta szellő. Mily őrült karnevál, mely zokogott! És semmivé lett, oly elváltozó. Óh emlék! Milyen keserű is lett ő. Nem tudom, milyen voltál, te halott! Szokolay Károly fordításai 20 XI. évfolyam 5. szám — 2001. május
