Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Budai Kulcsár János: Április, Valahol

Csudát ’jyfäu/cMfo {(/áviM

S

Ez már a tavasz. Széttekintek reggel a tájon: minden szín bársonyos-üde, sehol se látszik a tél kemény dühe, mindent elrendezett az örök Mester.

Mint a fű, könnyű minden tagom, szabad a lélek, véremet erő pengeti, s fukar gondjaim világgá kergeti, szivemről lepattan a konok lakat.

Huncut hónap, április, gyakran tréfát űz, s havat hint a virág nap-kelyhébe és egyszerre telet, nyarat, őszt lép át.

Ablakot nyitok. Szilaj szél kavarog, télszagú szobámba az öröm méze tódul, s bennem a feltámadás ragyog.

Qhz/aÁo/

Néha a kulcsok is alszanak. Ajtók és kapuk, akár a fáradt madarak, magukba csukódnak.

A réseken kisurran egy sugár, keresi párját.

Valahol találkoznak és egymásra nevetnek, hogy senki se tud találkájukról. Mert aludt a kulcs és álmában átbújt a karikán, s azon mosolyog, hogy csukva maradt a ház, s mindenki kutat, tapogat: se fény, se kulcs.

18

XI. évfolyam 5. szám — 2001. május