Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Szerelmi történet a párbajozó Magyarországon
grófot gyávának nevezte, és kijelentette, hogy ahol éri, tettleges elégtételt vesz rajta a wiesbadeni kettős sérelemért. 1833. október 17-én - a már nászúton Berlinben tartózkodó Batthyány István kézhez kapta a hírlapi értesítéseket, ellenfele sértegető nyilatkozatával, s erre hazatért, ahol Dadányi Jenő és Damaszkin Arzén földbirtokosokat bízta meg a párbajbeli képviseletével. Rosenberg Gyula - hogy hangsúlyozza társadalmi hovatartozását - Gulácsy Kálmánt és Posch Gyulát, az Országos Bank két főtisztviselőjét küldte el tárgyalni. Ma már kideríthetetlen, hogy a párbajsegédek miért éppen egy Temesvár melletti erdőt jelöltek ki a duellum színhelyéül. Mindenesetre a helyszín Batthyány gróf egyik híres ősének, Batthyány Farkasnak volt közel félévezreddel korábban hősi tetteinek színtere. 1552-ben, amikor Ahmed pasa gyalázatos árulással Temesvár feladására bírta Losonczy Istvánt, szabad elvonulást ígérve, majd megszegte esküjét és rajtaütött a kivonuló hadinépen. Batthyány Farkas e hitszegésen felháborodva rátámadt a törökre. Harc közben, súlyos sebektől vérezve esett török fogságba, s amikor a vérszomjas Ahmed pasa elé vezették, a prajkői kapu küszöbén előbb a két karját könyöknél, majd két lábát térd magasságban levágatta. A súlyos csonkítástól vérében fetrengő Batthyány Farkasnak csak este üttették le a fejét, amikor végre sok órás szenvedéseitől végleg megszabadult. A kihívó dr. Rosenberg Gyula súlyos párbajfeltételeket szabott, amelyek csak a párbaj hajnalán váltak ismertté. Eszerint a párbaj háromszori golyóváltás, első 25 lépésről, a továbbiak 5-5 lépés közeledéssel. Minden lövés új fegyverekkel, s legfeljebb 5 másodperces célzási idővel történhet, aki a párbajozó felek közül ennél tovább céloz, elveszti a lövés jogát. A nevezetes párbajra 1883. október 22-én került sor. Az első lövés a sértetté, gróf Batthyány Istváné volt. Előtte a párbajt vezető segéd Posch Gyula a szabályokhoz és szokásokhoz híven felszólította a feleket a kibékülésre, amelyet a gróf fölényesen, az ügyvéd hevesen visszautasított. Az első golyóváltásnál Batthyány célzott, az ügyvéd e pillanatban közelebb lépett, a gróf hosszú célzás után nem talált. Az ügyvéd fegyvere az első lövésnél csütörtököt mondott. A második golyóváltás szintén eredménytelen volt. Ezután a segédek újra békíteni próbálták az ellenfeleket, akik elutasították azt. A harmadik golyóváltásnál a gróf újfent hibázott, nem úgy Rosenberg, aki alapos célzás után halántékon találta ellenfelét, aki holtan esett össze. A történet szereplői közül dr. Rosenberg Gyula a párbaj után folytatta sikeres ügyvédi pályáját. Kedvenc szórakozása - a lóversenyezés - továbbra is szokása maradt. Sőt, versenyistállója is volt, s 1913-ban még győztes istállótulajdonos. Később megbetegszik, lábai megbénultak, s csak lakásában tengődik, távol a korábbi zajos társasági élettől. Budapesten a Duna-parti Gresham palota emeletén lévő, kincsekkel gazdag lakásában agglegényként halt meg. Soha többé nem házasodott meg. A megözvegyült Ilona, gróf Batthyány Istvánná három év múlva, 1886. április 17- én harmadszor is férjhez ment Budapesten. Férje a Brünnben, 1848-ban született osztrák nemesi családból származó báró Offermann Viktor elvált ember volt. E házasság létrejöttét sem elsősorban a kölcsönös vonzalom irányította, hanem a földbirtokos arisztokrácia közé vágyó finánctőkés Schossberger család érdeke. Erre utal az is, hogy báró Offermann Viktor utóbb az egyik alapító részvényese a Schossbergerék selypi cukorgyárának 1889. december 21-én, továbbá a részvénytársaság igazgatósági tagja is. E házasságból két leány született: Ilona 1887-ben Budapesten, majd Margit, aki 1990-ban Bécsben látta meg a napvilágot. Schossberger Ilona harmadik házassága sem volt teljesen felhőtlen, mert 1906-ban elvált Offermann Viktortól. Új Hevesi Napló 35
