Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Benkóczy György: Egy elsüllyesztett őstörténet reprint kiadása
szereposztási elgondolását, s nem okoztak csalódást a többiek sem, egyebek mellett a két félvilági barátnőt alakító Varga Lívia és Lehoczky Andrea. Kátay László zenéjéről kell még szólni. Az egri zeneszerző hangeffektjei együttgondolkodásból és empátiával születtek. Az előadás katartikus lelki élményt nyújt azoknak, akik vállalkoznak erre a „kegyetlen utazásra”. A maga műfajában ezzel az évad legjobb produkcióját láthatjuk a Gárdonyi Géza Színházban. KÖJNHl VSZEIMÍIoE) öenkóczy György e/diU/tjedx tett oútö/'tx'net -ve/wt/tU Á'iae/áia Népünk javarésze közönyös a magyarság eredete iránt, kevés tudós foglalkozik őstörténetünkkel, de országszerte vannak azért, akik szívesen tanulmányozzák a rá vonatkozó történeti müveket, vagy szívesen olvasnak, illetve hallgatnak meg ilyen tárgyú közléseket. Van már ezzel foglalkozó folyóiratunk is, a Túrán (Bp., Semmelweis u. 1-3.) 1870-től kezdve a hivatalos származáselméletet elfogadók ellenére voltak neves tudósaink is, akiket azonban műkedvelőknek tekintve, igyekeztek lejáratni, így pl. a szumír nyelvészettel foglalkozókat szumirkodóknak gúnyolták. 1910-ben azonban megjelent egy könyv, amely az akadékoskodóknak torkára forrasztotta a szót, mert olyan területre vezette volna őket, amelyen teljesen járatlanok voltak, s többnyire ma is azok. Ezek azok a történeti müvek, amelyeknek szerzői híres európai tudósok: filológusok, nyelvészek, mint F. Lenormant, A.H. Sayce, G. Rawlinson és még számosán, akik feltárták a régi Közel-Kelet ókori, illetve történelem előtti világát, és óriási érdemeket szereztek az ékiratok megfejtésében. Szerzője dr. Fáy Elek, annak a nevezetes Fáy családnak a tagja, mely Fáy Andrást is adta irodalmunknak. Címe: A magyarság őshona. A legrégibb nyomokat feltáró müvet azonban hivatalos szerveink tökéletesen elásták. A szerző 1914-ben meghalt. Egyetlen folytatója, Magyar Adorján szerint az akkori közoktatási miniszter az iskolákhoz juttatás ürügyével papírmalomban összezúzatta a példányokat. Ha nem is igaz ez az állítás, tény, hogy a példányok eltűntek, csak néhány menekült meg közülük. Szerzőjének neve, a könyv megléte semmiféle bibliográfiában, kézikönyvben nem szerepel. Az 1999-ben megjelent reprint kiadáshoz Szőcs István (Kolozsvár) írt előszót, a fentieket ebből merítem. „Már csak azért is érdemes kiadni Fáy müvét — írja Szőcs - ... hogy eltávoztassuk a magyar nyelvtudományból az álnok ignorancia alattomos szellemét, melynek oly végzetes romboló hatása volt a magyar nyelvészet és történetírás 1870 után bekövetkezett, s több mint száz évig tartó külső kényszerítő eszközök által fegyelmezett meddő korszakára.” Szőcs ismerteti még, hogy Fáy kiindulópontja Moversnek a föníciaiakról szóló müve. Az ókornak ez a hatalmas népe eredetileg valahol a magyarok őshazájának a szomszédságában alakult ki a Fekete-tengertől és a Kaukázustól délre fekvő területen. Fáy mintegy 300 oldalas műve két főrészből áll. Az elsőben ismerteti a tárgyalt ókori népeket: protomédeket, elamitákat, szumírokat, asszírokat, az arméniai és kurdisztáni ősnépeket, a hikszoszokat, khétákat, főként a károkat, s végül az őshazából való szétvándorlásukat. A második részben sorra veszi e népek állami és társadalmi szervezetét, hadászatukat, foglalkozási ágaikat és hitvilágukat. Új Hevesi Napló 85
