Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - KÖZÉLET - Kaló Béla: Iluska és az automata mosógép
A „ne szólj szám, nem fáj fejem” és a pletyka mint verbális agresszió, jól megfér egymás mellett. Csakúgy, mint a rejtett haszonként megjelenő másik embertárs lejáratása. Nem szül ez jót, mert demoralizál. Túl azon, hogy normavesztett és erkölcstelen, vállalni kell a más a kollégákat. Jó lenne világos, tiszta statisztikát látni, mert sokkal több a nem jegyzett munkanélküli. S az ő helyzetük az igazán húsbavágó! Tegyünk értük! Általános iskolában tanító magyartanár ismerősöm elborzadva meséli, hogy az egyik ötödik osztályos tanítványa irodalomórán készítendő János vitéz-illusztrációhoz a patakban lábát áztató Iluska mellé aggregátorról működő automata mosógépet rajzolt, ugyan töltse már hasznosabb tevékenységgel szabadidejét az a lány, „hagyja a mosott ruhát másra”. (Ennél már csak egy felelet kezdete jobb, ugyanezen témában. - Helyszín: faluvég, délután, két szereplő. Vagyis három, a mosóteknővel. Jobban mondva négy, a házőrző pulival, ő a kíséret. - Mint egy filmnovella nyitó képe.) ím, a képzelet és fantázia játékai Minimax-módra. Hazai szociológusaink szerint az iskolák serényen végzik a legtehetségesebb és legszorgalmasabb tanulók kiválogatását, az emberi beruházás fontossága mindenekelőtt való, ugyanakkor a francia Bourdieu már jó hanninc éve megmondta, hogy a valóságban az erős differenciálódás révén mindössze kijelölődik egy-egy tanuló helye a társadalomban, ahol a privilegizáltabb családok gyermekei otthonról készen hozzák magukkal a muníciót (mellékelt két példa ilyen). Hogy jön ez ide? Úgy, hogy gyermekeink ma már máshogy gondolkodnak; a szülői házban, a baráti csoportokban és a média által elsajátított kultúra olyannyira meghatározó erejű, hogy az iskolai oktatás képtelen változtatni rajta. A nyelvhasználat, a kommunikatív képesség, a kreatív gondolkodás — a kulturális tőke mára átalakult, a hagyományos nyelvi formákkal és pedagógiai metódusokkal alig-alig megy valamire a konzervre szoktatott tanár. Baj-e ez? A meggyökeresedett szokások, az elvárások, a szabályokkal és dokumentációval kiépített iskolai rend (a tanóra rendje, a számonkérés rutin vizsgája) gépiessége, a poroszos stíl ugyan fölváltható a liberálisabb, mondjuk a fajtatiszta holland-amerikai módszerrel (bár utóbbi totális bukása kész tényként kezelhető), de inkább a kettő vegyítése kívánatos, beletörődve gyermekeink megváltozott kommunikációs-kreációs világába. Hatéves kor körül bajos a gyermek intelligenciáján belül az öröklés és a környezet hatását különválasztani. Ha korreláció mutatkozik a szülők és a gyermekek intelligenciaszintje között, akkor sem tudjuk pontosan megmondani, hogy ebben mekkora szerepet játszik a genetikai értelemben vett öröklés és a „társadalmi öröklés”. De flashback a patakban ázalgó Iluskára, több mint másfél évszázad „meselátása” változott meg itt, a hangnem és a vizualitás: a népi mese anekdotikus hangvétele groteszkké vált, merthogy az eredeti - urambocsá’ 2001-ben anakronizmus egy tízéves forma cXaló Xéla Új Hevesi Napló 57
