Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXXIV.
makkszemek koppanásait, lehulló falevelek lágy susogását, a néma hóesések finom zizegését. Nagyon szeretek a magaslesen ülve gyönyörködni a naplementében. Ahogyan az árnyékok nőnek, majd megfakulnak, s finoman szürkévé válik minden. Ahogyan a lábaserdők mélyéről puha némasággal beszivárog az alkony, s csak azt veszem észre, hogy már este van, mert ilyenkor megváltozik minden. Megszűnnek a szinek, eltűnnek az éles kontrasztok, megváltoznak az arányok. Elbizonytalanodik a távolságbecslés, összemosódnak a tónusok, sejtelmessé válik a világ. Elhallgatnak a madarak, elvonulnak, elpihennek a nappal mozgó, táplálkozó élőlények, s megmozdulnak, elindulnak az éjszakaiak. A rovarok, a madarak, a rágcsálók, a kisebb-nagyobb termetű vadak. És megváltozik a levegő is. Még az illata is, zamat is más lesz. Amíg süt a nap, addig az ember által létrehozhatatlan fotoszintézis működik. Azaz, minden energiáját felhasználva a talajból a nedvességgel együtt felszívott tápanyagot ezek a zöld testecskék - más néven klorofillok — a levegő széndioxidjának segítségével cukorrá alakítják át. Eközben, e tevékenységünk melléktermékeként oxigént bocsátanak ki. Sötétedés után ez a tevékenység fordítottá válik, s ekkor széndioxid szabadul fel. Tehát megváltozik a levegő kémiai összetétele, tisztább szagú, frissítőbb, másabb hangulatú lesz. A magaslesen várakozó vadász ilyenkor már nagyon figyel, mert bárhol megroppanhat egy-egy száraz gally, jelezve azt, hogy fölkelt, elindult a táplálékkereső vad, s csak idő kérdése már, hogy mikor érkezik a szóróhoz. Ez a sötétben való tartós, megfeszített megfigyelés aztán egy idő után oda vezet, hogy bizonyos jeleket, neszeket, fényeket egészen másképpen, más módon érzékelünk, mint amilyenek valójában. Félreértelmezzük, mert érzékszerveink megcsalnak, eltúlozzuk őket, mintegy hozzájuk képzelünk valami mást. Azaz hallucinálunk. Gyakorta előforduló dolog ez, különösen akkor, ha egyedül vadászunk és túlságosan fáradtak vagyunk. Ha a megelőző napok idegileg megterhelőbbek voltak, mint a szokásosak. Nem egyszer adódik olyan, hogy az erőltetett fülelés és lesekedés közben gondolataink elkalandoznak, s a hétköznapok problémáin jártatjuk az eszünket. Aztán, ha valami váratlan, szokatlan nesz üti meg a fülünket, hirtelenjében nem tudjuk helyesen beazonosítani. Vagy közelebbinek, vagy távolabbinak véljük; megtörténhet, hogy az Új Hevesi Napló 11
