Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Az elbocsátott poéta
Sfipor Slemér Ci^ox. e/lrocááfott/io4/u Ugyan mit vétett ama híres Estei Hyppolit, a veresnadrágos, sárga „kordovány” csizmás egri bíboros-püspök, hogy megint tollvégre kerül? Elbocsátott a szolgálatából egy poétát, mert az nem akart vele Egerbe jönni. Ennyit igazán megtehet egy nagyúr, ha valaki megtagadja a szolgálatot. Csakhogy ez a poéta nem kisebb alakja volt az olasz irodalomnak, mint Lodovico Ariosto, aki az „Orlando furioso”, az „Őrjöngő Lóránt” című romantikus nagy elbeszélő költeményével tette híressé magát, úgy, hogy híre máig is fennmaradt, mint a legképzeletdúsabb olasz költ őé. Az ő „felmondása” azért kínos irodalomtörténeti érdekesség, mert benne az arányok súlyos megbillenése érezhető közel fél évezred múltán is. Ariosto nagyobb költőnek, mint Hyppolit bíbornoknak. De Eger szempontjaiból is érdekes Ariosto életének ez a zökkenője, mer Eger sohasem volt abban a helyzetben, hogy felmondási ok legyen. A tények ismeretében ezt is tudomásul kell venni. Ariosto 1474-ben született Reggióban. Édesapja eléggé tevékeny férfiú volt; kilenc gyermek siratta korai halálát, legjobban Lodovico, akire rászakadt a család eltartásának gondja. Hyppolit szolgálatába állt, mert a bíboros gazdag ember hírében állott. Az egri püspökség tízezer aranyat jelentett, aztán következtek az olasz jövedelmek, mert a félelmetes Mátyás sógorát kényeztetni kellett, ezért megkapta a milánói érsekséget 14 ezerrel, a pisai apátságot kétezerrel, ezen kívül a capuai, mantovai, narboni püspökségeket, már nem is tudhatni, mennyi arannyal. Ariosto, mint magántitkár, továbbá a bíboros színházának háziszerz ője és rendezője, aki megírt öt vígjátékot és megteremtette velük a modern olasz komédia stílusát, költött egy csomó szatírát, s aki néha azzal is megnyerte ura kegyét, hogy kalandos utain a bakon kocsiskodott -, kapott évi 75 scudót. Ez ezüstpénz volt, értéke 4, 8 korona, aranykoronában számítva, összesen 360 korona, forintban az annyi mint... nem lehet tudni, mert ezt a koronát nem jegyzik 1914 óra sem a londoni, sem a zürichi t őzsdén. De hogy kevés volt, annyi szent, ezt még Hyppolit is belátta, s adott Ariostónak egy kisebb apátságot a sok közül, meg egy kanonoki stallumot, ami igen szép dísz és jövedelem, de bár ne tette volna, mert ezzel - mint életrajzírói írják -, a költ ő „némi egyházi jelleget nyert”, s így nem vehette n őiil szíve hű szerelmét, a gyönyörűséges és köztiszteletben álló Alessandra Bennuccit, aki két fiúgyermeket is szült neki mindennek ellenére és miatt. S elkövetkezett az 1517. esztendő. Ariosto így ír: Hogy nem követém Budára, Egerbe, Mindent elvont tőlem s én tűrém Bár szárnyam legszebb tollát veszíté 4 XI. évfolyam 4. szám — 2001. április
