Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Az elbocsátott poéta
Ezek után Ariosto beállt a híres Borgia Lucrezia férjének birtokára intéz őnek. Ott anyagilag annyira rendbe jött, hogy végül is hazatért Ferrarába, házat építtetett, maga mellé vette a szép Alessandrát, s úgy lehet, hogy valami vándor szerzetes össze is adta őket, titokban, mai tájszólással feketén. Az Orlando furioso ilyen zaklatott körülmények között is megszületett, s valóban különleges terméke a csapongó költői képzeletnek. Nem hatol le a purgatóriumba, a pokolba, nem száll fel a mennyországba, mint Dante, de óriások, varázslók, szárnyas lovak, szörnyű bajvívások bőven szerepelnek a műben. S miért őrjöng a költemény egyik főhőse, Lóránt? A kérdésre könnyű megfelelni. Egy vérbeli lovag csak szerelmi bonyodalom miatt őrjönghet. A körülrajongott kínai kán leánya, Angelika, korántsem volt olyan angyal, mint nevéből gondolni lehetne, kegyetlen volt és hűtlen, s emiatt Roland elvesztette az eszét, tört-zúzott, pusztított mindent maga körül. És ekkor egy bámulatos ember t ünt fel a látóhatáron, egy másik lovag, Astolf. Ez a lovag mai szemmel nem azért bámulatos, mert a Holdra utazott, ami 1516-ban egészen szokatlan teljesítmény, hanem mert szétnézett az elvesztett tárgyak között (amelyek mind a Holdra kerültek, nem úgy, mint ma a rendőrségre, vagy a becstelen megtaláló zsebébe), megtalálta köztük Lóránt eszét és visszaadta neki. Az elmegyógyászatnak ezt a módját az orvostudomány máig sem tudta elsajátítani. Tény, hogy mikor a költő bemutatta művét Hyppolitnak, a bíbomok nem sok érzéket mutatott az irodalom iránt, mert így fakadt ki: Ugyan, Lodovico diák, honnan szedte össze ezt a sok badarságot! S még más valamit is mondott: Ariosto szerint: A bíbornok mondta s én mért tagadjam Hogy verseimmel töröljem meg a... Pedig mennyire dicsértem bennük őt. Hogy a versszakban előforduló három pont mit fedez, nem tudjuk, mert az olasz nyomdafesték sem bírta el. Ariosto különben írásban is elmondja, miért nem hajlandó Hyppolitot Egerbe kísérni. Uránál csak az áll kegyben, aki őt villájába kíséri, öltözteti, vetkőzteti, palackot hűt be estére és tivornyáiban hajnalig vele mulat. „Kissé nagyra n őttem - mordul fel benne az önérzet -, nem tudok hajolni, hogy a sarkantyúját felkössem, s leoldjam.” Különben Egerrel is sok a baj. Hideg van, fűteni kell. Tiltva nekem zamatos, erős bor s ott a magyarok közt szentségtörés nem inni tisztán s körömszakadtig És minden étel halmozva borssal, fahéjjal és más fűszerekkel. Orvosok mondják nekem mind halálos Új Hevesi Napló 5
