Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Jámbor Ildikó: „Engedjétek hozzám jönni a szavakat”
jámbor Ildikó Áoxxám jönni a áxava/crzt Sütő András Egerben Az önálló egri színház újkori története egy Sütő András darabbal indult Egerben (Emlékezetes, az önálló társulat 1987-ben az erdélyi író Egy lócsiszár virágvasárnapjával ünnepelte önmagát, s jelölte ki az értékek irányát. Az új évezred első kultúra ünnepén a Harlekin Bánszínház látta vendégül az írót. A közben eltelt 14 esztendő (micsoda esztendő!) nemcsak Magyarország és Erdély történelmét fordította meg. Az addig tiltott, félve kimondott szó már szabad lett, de az addig országszerte ünnepelt író, már hazai és hazájabeli színpadokon is kezdett kevésbé népszerű, mert „kínosan nemzetivé válni.” (A színházat, mely elsőként büszkélkedett Sütő-darabok színrevitelével, átkeresztelték Pesti Magyar Színházzá). Egerben is rosszul cseng manapság ez a szó, ha valaki kulturális igényei és vágyakozásai mellé szeretné e szót jelzőként odailleszteni. A Harlekin Bánszínház igazgató-főrendezője Sziki Károly Sütő András könyvének rendhagyó bábszínpadi feldolgozását tárta a közönség elé Engedjétek hozzám jönni a szavakat címmel. A kisgyermek (a későbbi író) nyelvi ébredésének történetét követhettük végig a harmonikus tárgyi világot felsorakoztató, a kint és bent, a gondolat és a valóság történéseit viziószerűen megjelenítő kétszereplős játékban. Ami különössége, és különös szépsége volt a január 21-i alkalomnak, hogy jelen volt maga az író is. Az ünneplő egriekkel együtt nézte végig az előadást, s még utána is körünkben maradt. Az őt körülvevő nagy tülekedésben érthetően csak rövid beszélgetésre futotta, melynek alább közlöm lejegyzett változatát.- Nagyon köszönöm Sziki Károly barátomnak, hogy oly sok esztendő után, mikor kezdetben még Marosvásárhelyt szólaltatta meg ennek a könyvnek néhány fejezetét. A marosvásárhelyiek figyelmét, aztán a kanadaiak figyelmét, aztán az amerikai magyarok figyelmét ennek a könyvnek a gondolatai felé fordította. Ő akkor fordult ilyen politikus szövegek felé - minek előtte már egy forradalmat kirobbantott. És azután az összes barátait felakasztották a lócsiszár virágvasámapjában - ő Schnagelschmidtet, ezt a nagyon véreskezű forradalmárt alakította - mondhatni nagy eredménnyel. Utána olyan munkába kezdett, amelyről nem volt sok tudomásom, és én örömmel, s egy kicsit szorongással vártam ezt a ma esti előadást. Tegnap megkérdezte Károly, hogy nem akarom-e megnézni a főpróbát? Azt mondtam neki: legyen meglepetés számomra is! Tehát ne szerzőként nézzem az előadást, hanem Önökkel együtt. Most ennek a ma esti előadásnak a végén még egyszer és szívemből köszönöm Sziki Károlynak, hogy ennek a könyvnek a folpártolásával ő majdnem állandólag ott van az erdélyi magyarság gondjai között, amely közül ez az egyik, amelyet ma este Önök hallottak. Természetesen megértést kell kémem, és bocsánatot is azoktól, akik joggal érezhetik, vagy sejthetik, vagy épp csak átsuhant rajtuk az a gondolat: a bűn, amit én netán elkövettem. Azzal, hogy a gyerekeket (akik itt is vannak) én felnőtteknek néztem, és hogy netán a felnőtteket gyerekeknek néztem. Ha van valami mentségemre szóló, akkor az az, hogy a gyerekek felnőttek lesznek és öregek, mint én, a felnőttek pedig ugyanúgy fogják őrizni azt a gyereket magukban, ahogy mondta Ady Endre „Aki hozzá visszajár”, mint én. S akkor ezzel a bocsánatkéréssel szeretettel köszöntelek Benneteket. 82 XI. évfolyam 3. szám — 2001. március
