Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 3. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Jámbor Ildikó: „Engedjétek hozzám jönni a szavakat”

- Kedves Sütő András! Egy gyermekszínházban vagyunk, és hallottam, az imént egy Erdélyből ideszármazott óvónő kérdezte Öntől, vajon gondol-e íróként is a gyerekekre mostanában ?- Nem szeretném, hogy azt, amit az erdélyi tájról egy életen át magamnak begyűjtöttem, mint a mézet, hogy az ne jusson el a gyerekekhez. Úgyhogy mihelyt egészségem megengedi, ezt megírom, s aztán akkor remélem, itt megint találkozunk.- Említette, hogy nem ült be a próbára, s csupán nézőként fogadta a Harlekin produkcióját. Hogyan viszonyul ez az előadás az eredeti szöveghez? Mi a benyomása a látottakról?- Ez, amit Sziki Károly és az ő munkatársai, mindenekelőtt Ery Kovács András rendezővel, s a zenei anyagának a felelőséggel itt ma este bemutatott nekünk, ez mindenekelőtt annak a bizonyítása, hogy indokolatlan volt az aggodalom: hogy egy ilyen esszészerű szöveget nem lehet színpadra vinni. Színpadra lehet vinni természetesen, de nem lehet, és nem szabad színpadi munkaként fölfogni, mert nem színdarab. A színpadról elhangzik más műfajban is mondandó. Ez esetben arról, hogy egy erdélyi magyar gyermek miként öltözik be az anyanyelv köntösébe, s mit jelent ez azok számára, akik őt ezzel felruházzák, s felelősek egy zsenge lélekért. Ennek a gondolatkörében született mondandója a ma este a személyes érzékelésem alapján mondhatom, eljutott azokhoz, akik ezt hallgatták. Oly módon jutott el, hogy ezt a hallgatóságot nem untatta, s ezt a hallgatóságot gondba ejtette azzal a közösségi gonddal, amely a mi ügyünk ott Erdélyben, hiszen azonos nemzethez tartozó magyarokról van szó. Tehát ez, amit itt ma este láthattunk, ez olyan szövegként hatott, amit színpadról el lehet, és el kell mondani.

A képen balról jobbra haladva a következő személyek láthatók: Ery-Kovács András — rendező Albu Zsóka — Jamama Sütő András — író Sziki Károly —Jatata

Új Hevesi Napló

83