Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: Tizenöt éves a Gajdos
Hallottam már olyan vélekedést, hogy ezt a fajta zenét nem is lehet igazából kottából megtanulni, csak másoktól ellesni. Sz.A.: Egy falusi prímás mondjuk ötven-hatvan évig tanulja egyetlen dialektus zenéjét. Ennek a több évtizednek a tapasztalatait egy fiatal táncházi zenész nem tudja rövid idő alatt átvenni, leutánozni. Esetleg akkor, ha egyetlen dialektusra specializálódik. Tőlünk azonban elvárják, hogy a táncházakban egyformán játsszunk mezőségi, székelyföldi, kalotaszegi, szatmári, stb. zenét. Ezért egyetlen dialektusba soha nem fogunk tudni úgy elmélyülni, mint az a prímás, aki évtizedekig benne él. Természetesen próbáljuk minél hitelesebben eljátszani az adott vidékek zenéjét, de ennek vannak korlátái. Úgy tudom, mostanában ti is gyakran jártok gyűjteni. Ezeknek az utaknak a technikátokat illetően vagy érzelmi feltöltődés szempontjából van inkább haszna? Sz.A.: Mindkettő. Technikailag is meg kell tudni egy az egyben csinálni, de az, hogy technikailag tudom, még nem jelenti azt, hogy teljesen enyém a stílus. Annak ülepednie kell. Hiába tudom a hangokat, a vonózást, sokszor tekintélyes idő eltelik, míg egyszer csak a helyére kerül minden. Az időtényezőt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Vannak nagyon tehetséges fiatal zenészek, akik technikailag szinte már mindent tudnak, de mégis valami hiányzik még a játékukból. Ha mára dialektusokról beszélünk, vannak kedvenceitek? O.T.: Egy táncházi zenekartól általában elvárják, hogy egyaránt tudjon játszani dunántúlit és szatmárit, székit és kalotaszegit, stb. Ennek ellenére minket szoktak a táncosok úgy emlegetni, mint „sokoldalú” zenekart. Tényleg ritka, hogy egy zenekar vonósat is játszik, moldvait, dudás zenét, stb. Ennek persze van ára, mert az az együttes, mely egyetlen fajtát játszik, az természetesen profibbá válhat abban. A koncertjeink viszont nyilván színesebbek. Egyébként a zenekar felállása meghatározza, hogy leggyakrabban olyan zenét játszunk, amiben cimbalom van (székelyföldi, bonchidai, szatmári, stb.). Az, ami mindnyájunk kedvence és érzelmileg is kötődünk hozzá együttes útjaink eredményeképpen, az a magyarpéterlaki zene. Miért pont ennek a Maros felső folyásánál található falunak a zenéje ragadott meg benneteket? Azt tudom, hogy a híres magyarpéterlaki prímáshoz, Csiszár Aladárhoz, akinek tavaly a Fonónál is megjelent egy CD-je az Új Pátria sorozatban, évek óta barátság fűz titeket. Sz.A.: így van. A ma élő prímások között ő kiemelkedő. Archaikus anyagot és nagyon szép dallamokat muzsikál. Embernek is nagyon közvetlen, szívesen tanít. És az a zene is nagyon jó. A közvetlen tapasztalat is nagy érzelmi feltöltődést jelentett. Ráadásul sikerült támogatást elnyernünk a kassai székhelyű Kárpátok Alapítványtól, melynek tevékenysége több országra kiterjed, s magyarországi központja éppen Egerben van. Ez a támogatás lehetővé teszi, hogy egy évig rendszeresen kijárjunk, s a Magyarpéterlaki Zenekar teljes anyagát felgyüjtsük. Ez nemcsak magyar, hanem román és cigány zenei gyűjtést is jelent. A végén egy oktató hangkazettát is kell készítenünk olyan együttesek részére, melyek a Maros-mente táncait akarják megtanulni. Ezt a táncegyüttesek, ill. koreográfusaik ingyen megkapják tőlünk. Tudjuk rólatok, hogy 1990 óta, általában havi rendszerességgel táncházatok van Egerben, az utóbbi években az Ifjúsági Házban. 1994 óta kaptok meghívásokat az évenkénti magyarországi táncháztalálkozókra. Kilenc éven át az Ózd melletti Arló nyári táborának voltatok zenei házigazdái. Emellett az egri Lajtha László Táncegyüttes kíséretét is elláttátok. De úgy tudom, hogy havonta még Bécsben is volt táncházatok, illetve ott is részt vettetek az évenkénti bécsi magyar táncháztalálkozón. Új Hevesi Napló 79
