Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Falak, Mint La Fontaine tücske
,Sív^l«ví Ó^a/aA A kis szobában könyvek mindenütt. A szívem üt még és az óra üt. A hajnal fényt hoz, az est árnyakat, s körülvesznek falak, falak, falak. Mindegyik fal börtönfal, de a lét kisablakon benyújtja kenyerét. A könny átcseppen hasadt lét-falon, de résen át sem látni csillagom. Versem sejti, míg szívemen pihen: nem látja, hallja meg majd senkisem. Szívek körül falakká lett a lét, s bilincsbe verten ül a messzeség. Az óra üt. Szívem felfáj megint. Kint szónokolnak börtönőreink: minket őriz sok erkölcsi halott, - a kifosztottakat a tolvajok. A kis szobában könyv, könyv mindenütt, s míg üt az óra, szívem félreüt. Ha holnap megöl hazátlan hazám, ott lesz a sírom börtönudvarán. A tücsköket ringatta őszi kék. Hegedűjükben a nyárról mesék szunnyadtak el, megpihent a vonó. A felhő-csend fehér volt, altató. Akkor átölelt erdő, rét, haza, s földi szívben az égi szív maga dobogott még, s a hangya-lét velem szorgoskodott át fűszál-életen. A gyermekkor piros labdája szállt. Nemcsak a bű: öröm is rámtalált, s fel-felcsillant egy csillag-álmú szó. Hittük, hogy egyszer ez lesz a való. 32 XI. évfolyam 3. szám — 2001. március
