Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Értük szólt a harang
- András! Miért ver engem az Úristen? Te tudod? A cserzett arcú, kissé görnyedt, lovaglócsizmás öreg vigasztalóan válaszolt a gazdájának, akit gyermekkora óta most látott először simi:- Annyi minden bajon átsegítette már János urat az Úristen, hogy most is ád elég erőt a csapás méltó elviselésére. - Elhallgatott és várta a parancsot, amiért hívatta a gazda. János úr még néhány percig mereven nézett a terítő nélküli asztallap közepére, mint a semmibe, majd megrázta fejét, felállt. A pohárszékhez ment, egy pohárba vörösbort töltött. Lassan, állva kiitta, és az öreghez fordulva már egészen más hangon mondta utasítását:- Most azonnal indulsz a plébános úrhoz. Ha őt nem találod, mégy a harangozóhoz. Megmondod nekik, hogy azt üzenem és az a kívánságom, hogy még este előtt öt percig szóljon a lélekharang, mert meghalt a nagyasszony, a feleségem. Utána rögtön öt percig zengjen a János-harang, mert megszületett Kiskatus, a kislányom. Menj! A harangok negyedóra múlva megszólaltak. *** Az Úr ezerkilencszázkilencedik évében Szent György havában, a huszonnegyedik napon megszületett az édesanyám. Harangszó és a rügyfakasztó, virágcsalogató tavasz köszöntötték. 74 XI. évfolyam 2. Szám— 2001. február
