Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Értük szólt a harang
az egyház fejlődésére, és a katolikus templom nagyharangját is ő öntette és emeltette be a toronyba. A falu lakossága el is nevezte a harangot János-harangnak, emlékezve az adakozó jótevőre. Julianna asszony többször is kijött a tornácra. Messze nézett a lombosodó akácokkal szegélyezett útra. A doktort figyelve ideges lett és rossz előérzettel kerülgette. Az orvos állandóan a vajúdó asszony mellett ült, és légzését, szívműködését figyelte. Arca rezzenéstelen volt, de tekintetében semmi biztatót nem tudott felfedezni. A plébános űr már volt itt reggel, és Lujza, mint mindennap, ma is megáldozott. A türelmetlen asszony ismét a távolba nézett, de most hiába várta a lovak által felvert port, mert a kései tavaszi hóolvadás vizei még jó mélyen sárosán tartották az utakat. Nem várt tovább, bement a házba. Kisvártatva ezután robogva behajtott a ház elé az egylovas fogat. János űr nagyon meghajszolhatta nemes lovát, mert a teljesen megizzadt kancáról darabokban vált le a fehér hab, amikor a bricska megállt. A gazda leugrott a kocsiról, kettesével lépett fel a lépcsőkön a tornácra, majd rontott be a szalonba, ahol aztán döbbenten állt meg. Az asszonygyürü az asztalon éppen egy jótorkű, harsányan oázó csöppséggel foglalatoskodott. Julianna asszony komoly arccal, küszködve valami ki nem mondhatóval, emelte apja felé a hangoskodó csecsemőt:- János! Kislányod született, négykilós kis duci lány! - Aztán már intett is fejével a háta mögé:- A doktor benn van nála, téged vár. Menj! János úr már csukta is be maga mögött felesége hálószobájának ajtaját. Félóra sem telt el, amikor a gazda az orvossal kijött a hálóból. Julianna asszony, karján a bepólyázott, elcsendesedett csecsemővel, könnyes szemmel állt fel a megrendült férfi előtt, aki rekedten mondta:- Meghalt. Kérte, hogy Katalin legyen a kislány neve. Neked kell felnevelned, Julianna. így rendelkezett. A könnyező asszony összeszorította száját, csak bólintott és arcához emelte a kisdedet. A gazda, mintha menekülne, indult az ebédlőbe. Közben odavetette a szolgálóknak:- Az Öreg András jöjjön be hozzám! Más ne zavarjon! János úr az ebédlőben meggyújtotta a gyertyát az imazsámolyon, a biblia és az imakönyv között álló gyertyatartóban. A térdeplő fölött a falon függött az a feszület, melyet 1906-ban szentföldi utazásáról hozott. A kereszt jeruzsálemi olajfából készült, és minden reggel előtte fohászkodott a Jóistenhez kegyelemért, egészségért, szeretteiért. Most leült magas támlájú, faragott-tölgyfa karosszékébe és kezeibe temetve arcát a hatalmas asztalra könyökölt. Magában beszélt:- Miért kellett, Istenem?... A harmadik asszonyomat kell temetnem!... Gyönyörű, csendes, szelíd asszony volt... Három kicsi gyermek maradt édesanya nélkül!... Most nagyon kell a segítséged, Uram!... A gyengeséget nem ismerő és nem tűrő, kemény férfi a tenyerébe zokogott. Az ajtó halkan nyílt. Belépett rajta az Öreg András, aki legénykora óta hűséges vigyázója volt gazdájának. Már harminc évvel ezelőtt, a K. u. K. hadseregben is tiszti szolgája volt a fiatal huszártisztnek. Kalapját levéve, némán állt a maga mögött csendesen bekilincselt ajtó előtt, és várt ura megszólítására. János úr lassan felemelte könnyes arcát a tenyeréből és a szótlan, öreg társa nézett: Új Hevesi Napló 73
