Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Értük szólt a harang
Denn Oszkár y ^pvlti/c üoó/t a Ász/r-am^, A föld: az anyaöl - s a kripta mélye: Folyvást temet - és folyvást szül a méhe. (Shakespeare) Alig harangozták el a delet, amikor az udvarház tornácára kilépett egy egyenes tartású, kontyba kötött hajú, büszkeléptü asszony és komor tekintetével a gazdasági udvar felé nézett, mintha valakit keresne. Nem látva az udvaron mást, csak a gémeskút mellett egy teknőt súroló lányt, annak kiáltotta harsányan:- Emma, keresd meg azonnal a Kisandrist és küldd fel hozzám tüstént! Választ nem várt, megfordult és bement a házba. Emma, a legfiatalabb cselédlány szaladt a lóistállóba a lovászfiút megkeresni, mert Julianna asszony igen szigorú volt, és a nagyasszony betegsége óta kemény kézzel tartotta a rendet az udvarházban. Kisandris szaladt is a gazdasági udvaron át jelentkezni az asszonynál. Mire a tornácra érkezett, Julianna asszony már jött is ki türelmetlenül a házból:- Na végre, itt vagy! Nyergeid azonnal a Pejkót és vágtass János úr után! A Tagpusztán valószínű megtalálod. Hajnalban odament, mert valami kórságban megbetegedett két tehén. Ha onnan már elment Nagyszeg-pusztára, akkor utána mégy és ott megtalálod. Mondd meg neki, hogy én üzenem: azonnal jöjjön haza, mert a nagyasszony nagyon rosszul van és a szülési fájdalmak is váratlanul megkezdődtek. Róza nénit, a bábaasszonyt és Krastinics doktort már idekérettem. Siess! Most ne kíméld a lovat! Az alig tizenhat éves lovászfiú, akinek családja már nemzedékek óta szolgálta János úr őseit is, bólintott és rohant az istállóba Pejkóhoz, a lovához. Percek alatt felnyergelt és már vágtatott is megkeresni a gazdát a csallóközi tanyavilágban. János úr minden hétköznap hajnalban a reggeli és néhány perces, feszület előtt térdelve elmondott ima után, fél ötkor indult hajnalban tanyáit meglátogatni könnyű bricskájával, mely elé kedvenc törzskönyvezett kancáját, a Tinát kellett befogni. Évtizedek óta személyesen felügyeli gazdasága munkáját. Tán még családjának tagjai sem ismerték tulajdonai, bérleményei kusza szövevényét, de ő magabiztosan irányította a termelést, az állattenyésztést és kereskedelmet egyaránt. Az 54 éves, munkaedzett, alig őszülő, bajuszos, még mindig szemrevaló férfi, falujának legtekintélyesebb birtokosa, sok embert foglalkoztató munkaadója volt. A mélyen vallásos úr két feleséget már eltemetett. Első felesége öt gyereket szült neki, akik már önálló gazdálkodók lettek, amikor apjuk harmadszor is megházasodott. Gyönyörű, fiatal felséget választott, egy aranyosi birtokos idősebbik leányát, aki 24 évvel volt fiatalabb nála. Farkas Lujza szerelmes lett a vonzó és gazdag férfiba, és két gyermekük is született. Harmadik áldott állapota alatt az asszony súlyos beteg lett és rendszeres orvosi kezelésre szorult. Ekkor költözött hozzájuk Lujza nagyasszony édesanyjának testvére, Julianna, aki egyedül élt. Nem ment férjhez, mert szeretett vőlegénye, egy katonatiszt, valami kényes lovagias ügy miatt főbelőtte magát. Julianna asszony felügyelte a háztartást és nagy szeretettel ápolta gyengélkedő unokahúgát, törődött az ötéves kisfiú és hároméves kislány nevelésével is. János úr a katolikus egyház tanításait szigorúan tartva buzgó hitéletet élt, és ezt családja minden tagjától, de még a szolgálatában állóktól is elvárta. Sokat áldozott a falu és 72 XI. évfolyam 2. Szám— 2001. február
