Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Bagi István: Kavicsok, Érsekkert, Kagyló

35 ági 3sbán

Morzsolódunk egyre, súrlódtunk, amíg sok szögletünk elsimult.

Gömbölyű kavicsok. Mindegy lett a szándék: illeszkedni kész-e, nincs felületünknek már homorú része, szép kerekded lelket

csiszoltunk egymásnak, illeszkedő szépet valakinek másnak...

Látnád, ha erre járnál, az Ersekkertben minden a régi, csak a szökőkút új, pont odaillik, szép és csobog,

és ez egy ilyen kúttól helyénvaló dolog.

Régen nem akarom, mégis rád gondolok.

Nézd, ujj aim közt földre pereg a gyöngy, mire leér: göröngy.

Mért nem fogod meg a kezem?

Tenyerem kagyló, hull bele a homok. Szó-koszorút fonok, verseimbe temetkezem.

36

XI. évfolyam 2. Szám— 2001. február