Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Töredékek
Jyorfuiö 'ilnöróö Sürcöckch i. Mindent tudaüanul öröklünk, Azontúl történik velünk Ez-az, hogy hasznosak legyünk, Míg dolgozik agyunk, az öklünk. Majd minden élmény, ami föltűnt S letűnik, megesik velünk, Mi csak kapkodva érvelünk? így hurcol minket a mi Földünk? Pedig ha még mélyebbre látnánk, Amit a Lélek tartogatna, Sőt megtalálnánk azt a látványt, Ami Érette és Miatta Tanítgat minket annyi évig, Nyugodnánk: Minden majd beérik! XX. Igen-igen nagy a mi vétkünk, Raboltunk, éltünk, fosztogattunk, Milliók éheztek miattunk, Tudva a nép nyakára léptünk, Igen-igen nagy bűn a létünk, Fegyveresen talpon maradtunk, Mozog, reng, ég a rög alattunk, Mi lehet a jövő ma nékünk? Ma választásunk nincs, maradnánk, Amíg a lőszer lőni futja, Halunk, ha kell, ha soha napján Bevár a sóvár lelkek útja, Ahol véresen menetelnek Megölt jogok, elhalt szerelmek? 24 XI. évfolyam 2. Szám— 2001. február
