Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Hétköznapi történet
fecske Csaba Q/téucöx^vaAó tövfónet Harmadikos kollégista voltam, amikor a tavaszi szünetben egy reggel édesanyám megkérdezte, hallottad, hogy Csutorás Bandi megnősül? Csaknem torkomon akadt a szalonnás rántotta, úgy meglepődtem, nem, nem hallottam, kitől hallottam volna a városban. Azt persze régóta tudtam, hogy Bandi a Böbe szoknyája körül legyeskedik, de hogy ennyire komoly a dolog, azt nem gondoltam volna. A tojáshéj még a fenekükön. Tizenhét évesek voltak, akárcsak én. Ilyen korban még egyfolytában szerelmes az ember, a tenger erejével hánykolódik benne a lélek, a szíve csordultig van érzésekkel. Már én is udvaroltam egy kislánynak, Zsuzsinak a városban, sülve-főve együtt voltunk, ennek persze az iskola látta a kárát, de törődtünk is mi ilyen hétköznapi dolgokkal, amikor fülig szerelmesek voltunk egymásba. Nem tudtunk meglenni egymás nélkül, de házasságra még nem gondoltunk. Illetve gondoltunk, de csak mint valami ködbevesző, távoli dologra. Tervezgettük, hány gyerekünk lesz, hol fogunk lakni, de ezek inkább olyan gyerekes, naiv fantáziálgatások voltak, égszínkék álmok, nem földszagú valóság. Gyerekük lesz, hallottam, s ez bizony kellő indokul szolgált az elsietettnek látszó lépéshez, a házassághoz. Ha gyerek lesz, az más. Egy tisztességes, valamirevaló férfi, mégha gyerekember is, nem hagyhatja szégyenben a pórul járt leányt. A felelősségben osztoznia kell vele. Ült volna egy lavór hideg vízbe, amikor fölgerjedt, hallottam a kocsmában, ahol a barátaimmal iszogattam meghányva-vetve a Bandiék dolgát, ami a legérdekesebb és legfontosabb témánk volt akkor. Átéreztük a Bandi helyzetét, az általános iskolában az osztálytársunk volt, vidám, jóravaló fickó. Sajnálattal vegyes irigységgel beszéltünk róla, sajnáltuk, hogy hirtelen ilyen nagy felelősség szakad a nyakába, ugyanakkor egy kicsit irigyeltük, hogy mint nős ember, már teljesen felnőttnek fog számítani. Mi tagadás, az is megfordult a fejünkben, hogy esetleg még meggondolja magát, meghátrál a házasság elől. Nevetve továbbáll, ó csak jó móka volt az egész. Ezt is el tudtuk volna képzelni, nem is annyira a valóságra, mint a végtelen fantáziánkra támaszkodva. Nyolcadikosok voltunk, amikor Bandit megbízta a mamája, hogy írná föl a lottó nyerőszámait egy papírlapra, mert neki a mezőre kellett menni répát kapálni. Ha egyszer lesz egy négyesem, Pannónia motort veszek neked kisfiam, mondogatta a mamája. Kettesnél nagyobb találata még soha nem volt Sári néninek. Bandi úgy belefeledkezett a focizásba, hogy kiment a fejéből a lottóhúzás. Fogta az édesanyja lottószelvényét, négy számot lemásolt róla és egy számmal kiegészítve fölírta egy papírra, amit odatett a komódra. Édesanyja az örömtől szinte az eszét vesztve szaladgált az utcájukban, mutogatta a szelvényt a szomszédoknak, hogy négyes találata van. Néhány óra múlva kiderült a turpisság, hogy nem azok a számok a nyerőszámok, amelyeket az ő drágalátos kisfia felírt. Sári nénit nagyon megviselte a szörnyű csalódás. Bandit az apja verte el a nadrágszíjjal. Az eset miatt Bandi népszerű lett a faluban, hetekig emlegették az emberek, hogy felültette az anyját. Bandiék az iskola háta mögött laktak, nagy portájuk volt, hatalmas csűr, tehénistálló, disznóól, tyúkólak, nyúlketrecek hátul az udvarban. A dombra szaladó kertben szőlőlugas, gyümölcsfák, a kerítés tövében galagonya és kökény. Apja bányában dolgozott, valamikor az ötvenes évek derekán cserélte fel az ekeszarvát csákánnyal. Agitátorok jöttek a bányától a környék falvaiba, férfiakat toboroztak a széntermelésbe Ormosbánya és Új Hevesi Napló 25
