Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Testvériesen osztozkodva…
Q/fíu^cui>ó/u Q/fíacfdo/na oAxJoxÁodva. . . nekünk csak ezt a csótányosat maguknak mind a csillagosat... tyúklábat, nyakát és aszott farát akinek szeme még jobbra lát odaát odafent vagy hogy is mondjuk finoman minden mi jó és jobb rogyásig undorig rakva van talán nem kellene ennyire búsan s betegen nem ilyen alfoldiesen csak müveltesen dicsérve áldva ahogy azt nálunk illik nem látva nem bántva hallgatva mind a sírig dalolva menetelve amikor hajtanak elhinni ez az a bizonyos nagy csapat... nekünk csak ezt a beton-ólat maguknak márványból nagy chateau-kat gúzsba kötözve összezárva lehallgatva életbe’ rongy halálba’ még odaátra is készül a „rend” az őrület efféle csodát teremt angyalra vadászó puskás hadak durrogva dörrenve elhullanak nem tudják nem veszik soha észre suksükös gondolat vezérli végre harsog a „tudnák” a káromkodás megtörve sosemvolt elit-varázs plutóniumon és olajon gazdagodva meg rossz boron nem látszik hol él a Helikon népe tőzsde és bankszámla habog az égre szemétből gyártott pirulák nekik meg legdrágább drágaság... elhullnak végül hörögve égre övék mit elvisznek messzeségbe mindet úgy szeretjük akár ők minket őrizzük legdrágább kincseinket mindazt mi számukra nem létezik és soha el nem vehetik egyetlen kastély sincs ahol ezt sejtik szétrongyolt életük elfelejtik s nincs olyan szolga ki összeszedi temetetlen lényük eltemeti aki majd kibírja egykoron talán egy őrült ravasz rokon 20 XI. évfolyam 2. Szám— 2001. február
