Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 7. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Egri bort a Boldogság Szigetére
A baj a leves felszolgálásánál következett. Frici bácsi, az idős pincér, a leveses tál asztalra helyezésekor valahogyan megbotlott és a körülrajongott vendég zakójára löttyent a legényfogó leves egy része. Az idegent csak egy pillanatra öntötte el az indulat. Felnézett a mennyezetre, mormogott valamit Allahhoz vagy a Devlához, azután hátralökve székét felállt, hogy a leves lecsuroghasson divatzakójának válláról és fazonjáról. Majd lekapta magáról a zakót és az akkorra már odarohanó főpincér kezébe nyomta. Az étterem-igazgató is rémülten- sietve megjelent, gyors takarítást rendelt el, és a leveses zakót alázatos bocsánatkérések közepette egy időre elkérte a török vendégtől. Az már legyintett az ügyre, kipakolta a zsebek tartalmát a szervizasztalra. Amikor egy köteg százdolláros is előkerült, felpillantott a társaságra némi gőggel és nem leplezett öntudattal: - Na, bámulhattok csóró magyarok, most én vagyok a győztes! — sugárzott róla. Elnézést kérve a társaság hölgy tagjától, ingben ült vissza az asztalhoz folytatni az alig elkezdett ebédet. A továbbiakban a főpincér szolgált fel mindent a legnagyobb gondossággal. Az italosnak a szemével parancsolt: - Mindig tele legyen a vendégek pohara, hogy feledjék a balszerencsés kezdést. A sült felszolgálása előtt a vendég a balodalán ülő főmérnökhöz fordult, és miközben a társaság többi tagja magyarul vitatott valamit, ő halkan németre váltott:- Elnézését kérem, de nem ismerem jól az Önök viszonyait, és ez magyarázza illetlen érdeklődésemet: Megkérdezhetem, hogy mennyi a havi jövedelme Magyarországon egy vezető mérnöknek, például Önnek? Azt hiszem, nekem nyugodtan elárulhatja, nincs kapcsolatom az Önök adóhatóságával. A főmérnök villámgyorsan átgondolta a helyzetét, és hitte, hogy lojálisnak kell lennie hazájához. A fizetését megszorozta öttel és már mondta is az összeget a töröknek. Az másodpercek alatt átszámolta dollárra és egy nagyot kacagott. Barátságosan hátbaütötte a főmérnököt és kimondta véleményét:- Látom, tényleg nem akarja elárulni jövedelmét, pedig valóban nem terjesztettem volna az adóhivatal elé. Ebben maradtak, és ittak rá egy kortyot. A töröknek egyre jobb kedve kerekedett. A kávé előtt már leplezetlenül udvarolni kezdett a külkeres hölgynek, s ezt a Ganz KK- igazgató egyre idegesebben vette tudomásul. Láthatóan a tolmácsnőhöz a munkakapcsolatnál jóval gyengédebb szálak fűzték. Oda is szólt az egri kollégájához:- Te Vénei, ennek kellene valahonnan egy nőt szervezni! Mi lesz, ha még a pincében is iszik? Nem bírunk vele! Ekkor kérdezte meg az egri igazgató a török véleményét a többnejüségről, s még azt is, hogy hány felesége van. A vendég kijelentette, hogy természetesen neki csak egy felesége van, és három gyönyörű gyermeke. De van egy szigete is. Az érteden tekinteteket látva magyarázta: A Márvány-tenger egyik aprócska szigetét megvásároltam és ott építettem egy kis víkendházat, berendezve, felszerelve minden csodával. Családom a szigetet nem ismeri, csak a barátaim. Ez nekem a boldogság és a pihenés szigete. Magától értetődő természetességgel hívta meg férfi vendéglátóit egy-egy hétre élvezeteinek szigetére, ígérve feledhetetlen szép napokat. Az étterem-igazgató ekkor jelent meg a frissen tisztított és vasalt, kifogástalan állapotú zakóval a karján. Némi büszkeséggel a tartásában mutatta be a vendégnek az eredményt, aki gratulált a gyors intézkedéshez és rögtön fel is vette az elegáns ruhadarabot. A társaság az ebéd után a Borkombinát nagy pincéjébe érkezett, ahol a török és kísérete a pincefőnöktől megkapta a részletes tájékoztatást az egri borvidékről, a 70 X. évfolyam 7. szám - 2000 július
