Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 7. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Egri bort a Boldogság Szigetére
Denn Oszkár /wrl a C/o<i/<Io(f.iáy &xi<fefáre. A Park Szálló Fehér-termében a duplaszéles, különös igényességgel megterített asztal körül hatan foglaltak helyet. A reprezentatív ebéd díszvendége egy feltűnően elegáns török úr volt. Egy negyvenöt év körüli, száznyolcvan centi magas, karcsú, feketehajú, villogó szemű, kisbajuszos nagykereskedő, aki a Ganz KK gyárától igen nagy tételekben vásárolt kisfeszültségű kapcsoló készülékeket. Franciául és németül egyaránt jól beszélt. Az egri gyárnak is rendszeresen szállító Ganz KK igazgatója akarta fontos vendégének Egert bemutatni és a szakszerű városismertetéshez, a napi program megszervezéséhez az egri irányítástechnikai berendezéseket előállító gyár vezetőinek a közreműködését kérte. Az egri kirándulásra a tőkés export-kapcsolat nagy jelentősége miatt különösen megbecsült vásárlót elkísérte a Ganz KK igazgatója és egy külkeres hölgy, aki franciául jól beszélt és tolmácsolt. Az egri gyár igazgatója és főmérnöke mellett az anyagellátási osztály vezetője, mint a program szervezője, voltak a vendéglátók. Az ebédhez a várlátogatásról érkeztek, ahol a vidám török úr csak egyszer komorodott el néhány másodpercre: amikor a betanult szövegét pontosan felmondó idegenvezető a török koponyahalomról, a szurkot öntő várvédő nőkről beszélt magyaros büszkeséggel. A hölgy szó szerint fordított és nem vették észre, hogy a vendéget érzékenyen érintette a több mint négyszáz évvel ezelőtt meghalt törökök csontjainak, számára valószínűleg méltatlannak ítélt kezelése. A főmérnök oda is szólt a bőbeszédű kazamata-bemutató idegenvezetőnek, hogy az ismertetésnél legyen tekintettel arra, hogy a vendég ezúttal török. Az nem is taglalta a továbbiakban a janicsár-tetteket és a török túlerő megalázó eredménytelenségét az 1552-es ostromra emlékezve. A vendég nagyot csodálkozott, amikor a falakról a minaretet megpillantotta, de a keresztet a csúcsán nem vette jó néven. A minden után érdeklődő és vidám vendég az akkor még betonszerkezetek alatt működő piacra is elkísértette magát, ahol látható élvezettel sétálgatott a nyüzsgésben és sok kofa kínálata előtt megállt, figyelve az árakat, melyeket gyorsan dollárra, vagy török lírára számolt át. Azután azt is elmondta, hogy sokszor hallott a magyar erős paprikáról, és venne, ha itt kapható. Ajánlottak neki egy füzér apró-hegyeset, amit aztán meg is vásárolt, miután egy csipetet megkóstolt, és az égetően csípős darabkát gyorsan ki is köpte. Azért elégedetten csettintett:- Ez valóban méregerős! Oké! Az étterem kitett magáért. A teríték, a virágdíszítés, a poharak, az evőeszközök, a szakszerű elrendezés és kiszolgálás-szervezés, a pesti direktor szerint is „világszínvonalú” volt. A vendéglátók persze nem tudták, hogy a török úr mennyire tartja a muzulmán kötelmeit és alkoholtartalmú italokkal kínálható-e. A tolmácsnő kérdésére a vendég, hamiskás mosollyal a bajsza alatt, magyarázva válaszolt:- A Korán 2. szúrájában valóban az olvasható, hogy a borban súlyos vétek van, de valamelyest hasznára is van az embereknek. Én azok közé tartozom, akiknek használ. így azután az egri borok bemutatásának már nem volt akadálya. Megízlelte a Bikavért, a Medoc-ot és a Leánykát. Végül a vörös mellett maradt és a Bikavért kérte. Az étvágygerjesztőnek kínált Egri Vizet éppencsak megízlelte, túlságosan „keménynek” találta. Új Hevesi Napló 69
