Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - KÖNYVSZEMLE - Hubert Ildikó: Aradi „fecskék”
irónia oldhatja föl, s Remenyik ellenállhatatlanul ironikus időnként. Ha elfogadjuk, hogy egy történet kontextus általi nyilvánvaló eltorzítását iróniának nevezzük, akkor az Élők és holtak ennek eklatáns példája. Egyszerű és viszonylagosan sima nyelvezete ellenére is. A könyv a szürrealista felé tart, humor és abszurd reálissal mixelt vegyüléke. Talán a zűrzavar evangéliuma, a hirdetett káoszé, amely Remenyik alaptétele. Alom és valóság egybeolvadása (de vajon valóban álomról van-e szó?) - ideális és valóságos közötti ellentmondás szublimációja. S ne felejtsük: önmaga a kalandor léte. Remenyik talán az első kalandor típusú magyar író, akinek utazásai, helyváltoztatásai ( s maga a kaland) - életének szerves részei. Van Buren tehát maga az író is lehetne, a két világháború közötti feudálkapitalista életmód ellen lázadó sztoikus anarchista (ez az urambátyámos életstíl éppoly ellenszenves tud lenni, mint mondjuk a kádári gulyásszoci, csupán több benne a jómodor, noha ez gyakran ripacskodásba és idétlenkedésbe megy át.) Remenyik nem keresi az értelmet, csakúgy, mint az olasz Bontempelli, s nem úgy, mint a valószínűsíthető mintaadó szintén itáliai Pirandello. A regény, mely gondolataiban, világában egyáltalán nem eredeti, stílusában válik egyedivé a magyar irodalomban. Szerzőnknek nem voltak „apjai”, elődei a honi literatúrában. Nem építhetett Jókaira, Kemény Zsigmondra, Mikszáthra vagy Móriczra, mint ahogyan a franciáknál például szinte mindenki tehette: Montaigne prózája nem volt hasonlítható, egyedi, s valamely értelme kozmopolita is. (Ha mívesebb, esztétikailag glancoltabb volna, a nyugat-európai könyvpiacra jó fordítással primációval jelentkezhetne.) A regényben - ma már természetesnek vehető - fúrcsaságokról olvashatunk: eszméket és hiteket csúfolnak meg különböző helyeken, bohócsipkában elviselhető csak a lét, a kurta láng. Bizarr és groteszk jelenideje - komikum és káosz tragédiába burkolva. S akkor Pirandello: „Az élet ténye és tudata minden emberben kettéhasad, önálló életre kel. Egyik oldalunkon a vak folyó, a lét, az örökösen változó, bugyborékoló formátlanság... De másik oldalunkon a rideg ész dermedete, a sohasem változó merevség, a forma. ” A százéves Remenyik Zsigmond könyvét ajánlom a jóakaraté olvasó figyelmébe, az Élők és holtak ugyan nem az eltitkolt remekművek mintapéldánya, de a jobb sorsra érdemes művek egyike az egyre közömbösebbé váló könyvtengerben. offiuAe&t od/di/cé&^adí „fízeá/cd/c Az ősz egy Partiumból érkezett „fecskés-könyvvel” lepett meg az elmúlt hetekben, az Aradi Kölcsey Egyesület kiadásában. A kötetecske Széli Lajos önéletírását tartalmazza, Aradon éltem címmel. Jó odafigyelnünk ezekre a határon túlról érkezett könyvekre, különösen akkor, ha azok olyan múltbéli hagyomány folytatói, mint a Kölcsey Egyesületé. Talán nem érdektelen pár szóval bemutatnunk az egyesületet sem, mely 1881-ben alakult Aradon azzal a céllal, hogy a nemzeti közműveltséget (irodalmat, nyelvet, művészetet, tudományt pártfogolja). Új Hevesi Napló 87
