Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - KÖNYVSZEMLE - Hubert Ildikó: Aradi „fecskék”
Alapítói: Csiky Gergely, Márki Sándor, Dálnoki Nagy Lajos voltak. Sok mindent tettek - a mának is példát mutatva - ezért a nemes célért: nyilvános könyvtárat létesítettek, s az ő kezdeményezésükre jött létre az a gyönyörű kultúrpalota is, mely a városkába ellátogatót (az első magyar kőszínház épületén kívül) magával ragadja szépségével. Később egyéb feladatokat is felvállaltak, s ennek köszönhető, hogy temetkezési helyek, történelmi épületek, régészeti egyesületek megmenekültek az enyészettől. Az egyesület 1925 körül szűnt meg, mígnem 11 évvel ezelőtt a város lelkes, missziós lelkületű tanára, Pávai Gyula újra feltámasztotta a több mint száz éve alakult egyesületet. Fejet kell hajtanunk önzetlensége előtt, mert nagy dolog amit ő Aradon cselekszik! Támogatói maroknyi csapata között lokálpatrióta vállalkozók, diákok és igen szegény Erzsi nénik vannak, akikért érdemes volt felvállalni a múltat, megindítani a Kölcsey-csütörtököket, és kiadni a „fecske-könyveket”. Őértük íródnak a Pávai Gyula szerkesztette Jelen c. újság Havi Szemléjének mellékletei is: irodalomról, tudományról, aradi festőkről, elhagyott temetőkertekről tudósítva általuk. Pávai Gyula, Arad szellemi hagyatékának hűséges őrizője. E kötetecskék (Ficzay Dénes: Aradi krónika; Kató Sándor: Megmaradt versek; Olosz Lajos: Szeplőtelen oltár, stb.) olyan szerzők írásait adják közre, akiknek halálukkal örökre titok maradt volna üzenetük. Szellemi életüket, gondolataikat ugyanis csak szűk baráti kör vigyázhatta az elmúlt évtizedekben, az is inkább csak azért, hogy a remény végleg ki ne aludjon Aradon! Múltunk krónikáival Aradról is, így gazdagodunk! ■ 2000. december 88 Elmosódnak lassan az arcok, vásárból a pusztába tartok. Nem az enyém volt az alku, lárma, álmodó lelkem kínnal állta. Tisztát akartam, mint isten-gyermek: latrok serege sárral vert meg. Ha haragomban kihúztam, mint fényes kardot, Virága lehullt. December lett. Ez nem halál még, de nem is élet. Lassan szedem a sátorfámat, házunk,lesz a sivataJtápR' felüzenünk a csillagos égifek •ás felvéssük egy kŐÍáblára neveinket lg jók és igazak nagy, nágy messzeségből közeledő, vérző szívű és éíbtisult if|éhének. m
