Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: A Makovecz-uszoda igaz története
örökös diák, nem akarja, vagy nem tudja befejezni tanulmányait, néhány bakot is lőtt, ami nem nagyon használt a politikai és dinasztikus törekvéseknek, de György Magyarországon sokkal sikeresebb. Bécs szerint Ottó máris a jövendő magyar királyt látja benne. Biztonság okáért Horn Gyulát hívták meg tanúnak György házasságához, így Ottó és Horn komák lettek. Vajon mi végre? Még valamit; vitéz József Árpád királyi herceg (?) jelenleg a Vitézi Szék főkapitánya. Ottót Eger városa díszpolgárrá választotta... kölcsönös szimpátia? Balsors, akit régen tép; ez igaz, de ebben mi is segítettünk. A tükörbe nézhetnénk, de nem könnyebb bűnbakot keresni és a franciákat okolni, a Habsburgok régi ellenségét, minden szerencsétlenségünkért... ?! Soha nem volt Egerben olyan épület, köztéri szobor, művészeti alkotás, amely ennyi vita, hadakozás, primitív propaganda és önvédelmi pozícióba szorított alkotó, kivitelezők nyilatkozatözönétől és párt-csetepatéktól, ellenreklámtól kísérve épült volna meg, mint a december első napjaiban átadásra kerülő Bitskey Aladár uszoda, melyet mi egriek csak Makovecz-uszodának nevezünk magunk között. A tervek láttán is elámulhatott az, akinek van elég képzelőereje, de a készülő épület minden egrit vonzott magához, s hogy vitára is kényszerültünk ez ügyben, az talán nem a mi hibánk. Tett róla az a városvezetőség, melynek mai agitproposai a háttérből kézivezérelték azt a rágalomhadjáratot, melynek eredményeképpen az addig egységes városi közvélemény teljességgel kettéoszlott. Nem vádolunk név szerint senkit, jóllehet a város nagy intrikusai közismertek, annyit mégis ki kell mondani, hogy ami feltétlenül terheli a vita provokálóit, az abban a letagadhatatlan tényben rejlik, hogy „sikeresen” polarizálták a város polgárságát. Megcélozták azt a réteget, mely épp az ő korábbi félresikerült pártpolitikájuk következtében szegényedett úgy el, továbbá a tájékozatlanokat, akiket a gombnyomásra működő automatához hasonlítható helyi sajtó a kiadott vezérelvek alapján sorozatosan félrevezetett. A már eleve is torzszülött „szellemi termék” aztán már automatikusan növekedett tovább, míg elérte azt a méretet, hogy a város határain túl is eltitkolhatatlanná vált, és - sajnos - országos méretű botránnyá lett. így elmondhatjuk magunkról mi mindnyájan, akik ott fogunk állni az avató ünnepségen - ki nem titkolható büszkeséggel, ki titkolt, fojtott dühvei és kényszeredetten -, hogy lehettünk volna bölcsebbek is: ahelyett hogy egy kisvárosi chioggiai csetepatét rendeztünk, most ünnepelhetnénk maradéktalan büszkeséggel és szeretettel is. Büszkén arra, hogy a világ legjobb építészei közé tartozó Makovecz Imre megtisztelte városunkat azzal, hogy elvállalta annak idején azt a monumentális feladatot, hogy Fellner Jakab és Hild József után a mai kor nagy mestereként beírja nevét városunk történetébe, művészettörténelmébe. Mivel az ünneplés ideje érkezett el, a megbékéléspártiak egészen bizonyosan ünnepi érzéseiket fogják elővenni, akik viszont a gyűlölködésnek és gyülöletkeltésnek „szentelték” életüket, azok a továbbiakban sem lesznek rávehetők arra, hogy e nélkül közelítsék meg a témát (bármilyen témát), így Új Hevesi Napló 75
