Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: A Makovecz-uszoda igaz története
valószínű, hogy a vita még egy darabig folytatódni fog. Minden csoda három napig tart, a neves építmény most már elkezdheti valóra váltani megálmodóinak reményeit. Az uszodaépítés gondolata 1993-ra datálható, amikor is az akkori, többségében lokálpatrióta városvezetőség felkérte Makovecz Imrét, hogy egy többcélú fedett uszoda tervét készitse el. Egy olyan uszodáét, mely a már meglévő fürdő környékén épüljön fel, szolgálja a fejlődő turizmus és rekreáció igényeit, ugyanakkor a versenysport követelményeinek is feleljen meg. Szerződéskötésre 1998. augusztus 19-én került sorra az építő céggel, a BAU System Kft.-vei, az építkezést 1998. szeptember 21-én kezdték meg, majd az októberi választások után hatalomra került, többségében MSZP-s városvezetőség önkényesen úgy döntött, hogy leállítja az építkezést, és ezt meg is tette október 22-én. Már a választási kampány során is felmerült az a kérdés, jobban mondva a választási ígéretek közé tartozott, hogy az MSZP-frakció első intézkedése az uszodaépítkezés leállítása lesz, s hogy a Makovecz-uszoda helyett olcsóbb uszodákat (sic!) fognak építeni a város több pontján, ami légből kapott ötletnek bizonyult, hiszen erre semmiféle konkrét terv nem is létezett, mindamellett azt az érzést erősítette a város lakosságában, hogy a hatalmat átvenni készülő elszánt csoport nem riad vissza a törvénytelenségektől sem, azaz hajlandó lesz egy érvényes közgyűlési döntést „ex-has” megmásítani, csak mert neki úgy tetszik. Ezt a döntést a győzelmi mámorban úszó szociálliberális városatyák támogatásával meg is tette az új polgármester, dr. Nagy Imre. Előbb egyszemélyes döntésként jelentette be, és határozottan alátámasztotta, hogy személy szerint ő maga vállalja az ügy következményeit. Ez az állítása azonban üres szóvirágnak bizonyult a későbbiekben, amikor ráébredt, hogy a felelősség anyagi felelősséget is jelent, azaz neki kellene megfizetnie az esedékes kötbért az - akkor úgy tűnt - hoppon maradt építővállalat számára. Előbb a városi képviselőket próbálták rávenni, hogy szavazzák meg ezt a törvénytelenséget, majd miután ez több fordulóban nem sikerült, népszavazást kezdeményeztek - a helyi SZDSZ-es aktivisták szervezésében, megnyerve hozzá Fodor Gábor országgyűlési képviselő személyes támogatását is - uszodaügyben. Mindez hü tükörképe annak a pártstratégiának, mellyel később hasonló stílusban célba vették az Orbán-kormányt, az általuk kézivezérelt országos sajtó segítségével, és ez az irányelv mindmáig mérvadó a hajdani pártállamiakból, párt- és KISZ-vezérekből, valamint lelkes követőikből verbuválódott csapat számára. Az ő interpretációjuk szerint ez a kormány botránypolitikája, a valódi botrányszervezők azonban többnyire láthatatlanok maradnak, a háttérben meghúzódva. Vizsgálat indult, melynek során kiderült, hogy a fent nevezett polgármesteri intézkedés törvénytelen volt. Az építkezés ennek ellenére 1999. február 28-áig állt, s csak a ezután indulhatott újra, mindvégig a helyi sajtó gyalázkodó hadjáratától kísérve, melynek során nem kímélték a neves építészt, a korábbi ciklusban vezető lokálpatrióta frakciót, és senkit sem, aki „támogatni merészelte” a Makovecez-uszoda felépítésének ügyét. A valós tényékként közölt rágalmak sorra hamisnak bizonyultak, ennek ellenére szemrebbenés nélkül folytatták tovább az Ízléstelen reklámkampányt, még akkor is, amikor egyértelművé vált, hogy mindennek nincs tétje, az uszoda mindenképpen fel fog épülni. Óvodás gyerekek csúfolkodásához hasonlatos stílusban folyt mindez, és a jóérzésű polgárság mindmáig nem érti, miért volt erre szükség. A be nem váltható választási ígéret kútba esése fölött többször sajnálkozott maga a polgármester is, és a népszavazási kísérlet sem hozta meg az uszoda ellenzőinek hozzá fűzött reményeit, lévén, hogy nem volt meg a megfelelő számú érvényes szavazat, vagyis a város polgársága Makovecz Imre terve mellett voksolt. (Folytatjuk) 76 X. évfolyam 12. szám — 2000. december
